• Spanyolország Franco halála (1975) utáni éveit folyamatos fenyegetés jellemezte a demokratikus átmenettel elégedetlen fegyveres erők részéről. A számos puccskísérlet közül egy jutott el a cselekvés fázisáig: ez volt a vezetőjéről Tejero-puccsnak nevezett hatalomátvételi kísérlet.
• Az összeesküvés leginkább I. János Károly király fellépésének köszönhetően hiúsult meg, de később a királyt is megvádolták azzal, hogy a puccsistákat támogatta.
• A puccskísérlet 45. évfordulójára a kormány feloldotta az ügy dokumentumainak titkosítását, hogy az utókor választ kapjon a király szerepével kapcsolatos kérdésekre.
• A dokumentumok nyilvánossá tételének napján pedig meghalt Antonio Tejero.

1981. február 23-án kétszáz felfegyverzett csendőr tört be Antonio Tejero csendőr alezredes vezetésével a spanyol parlamentbe, és túszul ejtette az ott ülésező képviselőket. Az egész világot bejárták a felvételek, ahogy a nagybajuszú Tejero a háromszögletű kalapjában a pisztolyával hadonászva a terem mennyezetébe lő, mire a képviselők lebuknak a padok alá. A puccskísérlet érzékeny időpontban érte az akkor még törékeny spanyol demokráciát, melyet kormányválság, gazdasági krízis és terrortámadások tépáztak meg. A jobboldali katonatisztek egy csoportja ezért úgy gondolta, meg kell előzni, hogy anarchiába süllyedjen az ország, de a rosszul előkészített puccs órákon belül elbukott, leginkább annak köszönhetően, hogy I. János Károly király határozottan kiállt a demokrácia mellett.

A 23-F legendája

A Tejero-puccsról (spanyol nevén 23-F) azóta is meredek teóriák keringenek, ezért Pedro Sánchez miniszterelnök úgy döntött, hogy nyilvánossá teszik az ezzel kapcsolatos dokumentumokat. „Az emlékezetet nem lehet lakat alatt tartani. A demokráciáknak ismerniük kell a múltjukat, hogy szabadabb jövőt építhessenek” – írta az X-en a kormányfő.

A sors furcsa összjátéka, hogy pont az akták megnyitása napján halt meg a 93 éves Antonio Tejero, aki utoljára maradt életben a hamvába holt puccskísérlet elítélt vezetői közül. A most nyilvánosságra került iratokban azonban nem is elsősorban Tejero a legérdekesebb szereplő: róla leginkább azt emelik ki, hogy publikált aktákban megtalálható Tejero felesége, Carmen Díez Pereira felvett telefonbeszélgetéseinek leirata is, aki ezekben a puccs elbukása után férjét tucatszor „nyomorultnak” és „bolondnak” nevezte, akit felettesei félrevezettek, és „úgy elhajították, mint egy cigarettacsikket”.

Tejero egyébként visszaeső puccsista volt: már 1978-ban is letartóztatták az ún. Galaxia-műveletben való részvétele miatt. Ennek során egy másik tiszttel, Ricardo Sáenz de Ynestrillas századossal a teljes kabinet letartóztatását tervezték, hogy aztán őket bízzák meg a nemzeti megmentés kormányának megalakításával, de olcsón megúszták pár hónap börtönnel (Ynestrillast később az ETA gyilkolta meg). Tejerót azonban nem tántorították el a haza megmentésétől, mely szerinte Franco halála után letért a helyes útról, és ebben nála jóval nagyobb játékosok is egyetértettek, méghozzá a hadsereg két polgárháborús veterán tábornoka, akik a második világháborúban a Hitler oldalán harcoló spanyol Kék Hadosztályban szolgáltak a keleti fronton.