„Az orosz beavatkozás a magyar választásokba kiterjedésében, módszereiben és kifinomultságában példa nélküli az Európai Unióban”

– többek között ezt az állítást teszi Alkonyi Zalán, a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának Oroszország-kutatója.

A magyar és angol nyelven is megjelent Facebook-bejegyzés kilenc pontban sorolja fel „az orosz művelet eddig ismert dimenzióit”, ezek közül néhány:

• Putyin elnök az energiaellátás megvonásával fenyegette meg Magyarországot, ha nem oroszpárti kormány alakul.
• Kibertámadások, amikkel ellenzéki aktivisták személyes adatai kerültek nyilvánosságra vagy az iskolák elleni bombariadó-hullám; az ilyen műveletekhez szerinte „kevés szereplőnek fűződhet érdeke Oroszországon kívül”.
• Továbbá azok a kibertámadások, amik a Külügyminisztérium ellen indultak; erről belső dokumentumok nyomán részletesen írtunk itt. Alkonyi állítása szerint ez a „botrány nyilvánosságra kerülése előtt a diplomaták körében már köztudott volt – akkoriban én is ott dolgoztam. Csak a támadás mértékén és a vezetés reakcióján lepődtünk meg”.
• Orosz sajtóanyagok tömeges átvétele, amikor a magyar propagandamédia egyes szereplői szinte szó szerint átveszik az orosz sajtó híreit, gyakran tükörfordításban. Nem említ konkrét példát, de mi igen: az Origo szerint „Pravdivoje Obescsanyije 4”–nek hívják az iráni csapásmérő műveletet.
• Fizetett influenszerek – erről azt írja, ez egyelőre csak feltételezés, de megemlíti, Lauren Chen hálózatát, „amely több százezer dollárt kapott az orosz kormánytól, hogy oroszbarát információs műveletekkel árasszák el a közösségi médiát. Letartóztatása előtt Magyarországon is járt, ahol részt vett egy fesztiválon”.

Alkonyi emellett említi az AI használatát, a botfarmokat, valamint azt is, hogy az orosz nagykövetség nyilvános üzenetváltásokba bocsátkozott az ellenzékkel „a helyzet csillapítására irányuló szándék nélkül”. A nyugati szolgálatok jelzései szerint Budapesten tartózkodó három GRU-s politikai machinátorról – akikről Szijjártó Péter nem, nem, nem tudott – azt írja: „pontos szerepük bizonytalan. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának névtelen forrásai szerint a magyar szolgálatok kaptak erre utaló jelzéseket, ám nincs megerősítés arról, hogy ezek a személyek ténylegesen az országban tartózkodnának. (Kevés az intel.)”

Az MCC-s szakértő hivatkozik a Financial Times orosz beavatkozással kapcsolatos értesülésére is, miszerint a magyar választási kampányba való beavatkozás szálai a Szociális Tervezési Ügynökség nevű szervezet kezében futnak össze. Erről, valamint arról, hogy ez a legmagasabb, a Kremlben jóváhagyott akció lehet, itt írtunk bővebben.

Alkonyi szerint az, ami Magyarországon történt és történik, „az nem propaganda. Ezek információs és pszichológiai műveletek”. A szakértő szerint „nem mi vagyunk a célpont, a hibrid hadviselés egyik fő célja az európai kollektív védelmi rendszer hitelének megingatása, majd kiüresítése”. Ehhez viszont ideális szövetségese Putyinnak az Orbán-kormány, mert „Budapest az elmúlt négy évben olyan szélsőségesen közösségellenes magatartást tanúsított, amely egyszerre szolgálta az Ukrajna elleni háború céljait és az Európai Unió, illetve a NATO elleni hibrid hadviselés törekvéseit”.

Szerinte most, „hogy a Kreml markából kihullanak a szövetségesei (Venezuela, Szíria, Irán) és elveszíti a jó kapcsolatokat a szovjet kliensállamokkal a jelenlegi klientúra hatalomban tartása orosz állambiztonsági prioritás”. Arról nem ír, hogy magyar részről ki ezért a felelős („Azt, hogy ki a felelős azért, hogy Magyarország az orosz–ukrán háború egyik mellékhadszínterévé vált, most nem kívánom részletesen tárgyalni. A történelem majd megteszi.”), de Orbán Viktor személyét és az orosz manipulációkban való szerepvállalását mégis csak érinti a posztjában.

Bár szerinte „a kormányfő nyilvánvalóan megrendezett telefonos jelenete után” sem várható eszkaláció, például orosz típusú tömeges letartóztatások, merényletkísérlet Magyar Péter ellen vagy megrendezett Orbán elleni támadás, hozzáteszi: a választás napjára tervezett rendőrségi „szemlékről” hallott „valamivel hitelesebb híreszteléseket belügyi forrásokból”, de szerinte „ezeket sem kell eltúlozni”.

A posztja végkövetkeztetése az, hogy a helyzet „természetesen aggasztó” és „a rendszerváltás óta soha nem volt ilyen fontos az egységes fellépés Európában”, de „sem a propaganda, sem a megfélemlítés, sem a hadseregek nem elegendőek egy olyan társadalom megtöréséhez, amely úgy érzi, hogy már nincs mit veszítenie; amelynek tagjai szolidárisak egymással és a végsőkig készek ellenállni”.,