Zsiday Viktor közgazdász, elemző szerint az utolsó utáni pillanatban vagyunk: Magyarország még nem sodródott ki az EU-ból, még vissza lehet állni egy olyan pályára, amely a következő öt-tíz évben stabil növekedést garantál. Ha ez nem történik meg, akkor elsüllyedünk. Az alábbi szöveg szerdán közölt podcastunk leirata, majdnem teljesen nyers, de némileg szerkesztett, néhány ponton (minimálisan) rövidített formában.

– Zsiday Viktor, közgazdászt, befektetőt alapkezelőként már nem mutathatom be, mert év eleje óta nem alapkezel többé. Úgy képzelem, mostanában talán kicsit megkönnyebbültebben ébred, hogy nem kell ilyen viharos időszakban mások pénzét forgatnia. Őrület van a világban.

– Nem az a baj, hogy őrület van, hanem most olyan háború tört ki, amiben van egy-két olyan döntéshozó, aki teljesen kiszámíthatatlan. Nincs ember, aki megmondja, hogy meddig akarják folytatni a háborút. Talán nem is tudják. Gyanús, hogy az amerikaiak azt sem tudják, miért kezdték el valójában. Talán az izraeliek húzták be őket, de most mindegy. Úgyhogy én tényleg örülök, hogy itt most nem kell piaci döntéseket hoznom. Amikor van egy gazdasági sokk, akkor van valami elképzelésed, akár a múlt, akár valamilyen elemzésed alapján, hogy mi lesz belőle. Itt most nincs ilyen elképzelés. Nagyon-nagyon nehéz megmondani, hogy ez mivé fajul. Senki nem tudja.

– Sőt, néha kifejezetten szándékosnak tűnik a bizonytalanságkeltés. Akár nyereségvágyból. Az az érzésem Donald Trump megszólalásainál, hogy abban keményen kalkulálva van a tőzsdei árfolyamok mozgatása. És rendre kiderül azért, hogy családtagjai, üzletfelei milyen pozíciókat, hogyan szoktak ilyenkor fölvenni különböző piacokon. Nagyon gyanús a dolog.

– Ez egészen elképesztő. Kezdve a Trump Coinnal, amin több százmillió dollárt kerestek, Melania Coin, meg nem tudom… Olyan szintre le lett silányítva ez az amerikai elnöki pozíció, amit én soha nem gondoltam volna. És azt sem gondoltam, hogy a világ legnagyobb demokráciájában ezt egy másodpercig eltűrik, hogy gyakorlatilag nyíltan bennfentes kereskedések zajlanak, és nincs semmilyen következménye. Ez elképesztő és felháborító. Teljességgel elfogadhatatlan.

– Hál’ Istennek a család már a dróniparban is megjelent, ami a háború lehetséges időtartamát tekintve nem túl biztató hír. De adódik itt rögtön egy másik kérdés is. Amióta visszavonultál az aktív alapkezeléstől, azóta sűrűbben írsz cikkeket, és az egyik ilyen elemzésednek, amit nem egész két hónapja publikáltál, az volt a címe, hogy „Geopolitikai buborék?”. Ennek kábé az a lényege, hogy szerinted a piacokon mintha túláraznák a geopolitikai kockázatokat. Mindenki állandóan elemzi mindenféle konfliktusok kitörésének a lehetőségeit, mindenki mindenütt egyre több feszültséget lát. Emiatt túlárazzák azokat az eszközöket, amelyek a geopolitikai konfliktusokban jellemzően fölfelé mozognak, tehát fegyvergyárak részvényei, a nemesfémek, arany, ezüst… Azt írod a cikkben, hogy szerinted ez már egy geopolitikai buborék. Na most erre jön egy iráni háború, ami azt mutatja, hogy ez a buborék, ez talán nem is annyira buborék. Vagy ha az, akkor még fújják.

– Nem öregedett jól a cikk, valóban. Azt gondoltam akkor, hogy túl vannak árazva ezek a geopolitikai elemzések, mindenki ezzel foglalkozott. Az elmúlt pár évben már mindenhonnan ezek az elemzések ömlöttek rám, és azt láttam, hogy ennek köszönhetően szárnyalt egyébként a fegyvergyártóknak meg nemesfémeknek az árfolyama. Egyébként az simán lehetséges, hogy kitör egy háború, és onnantól fogva a fegyvergyártóknak az árfolyama már nem feltétlenül megy felfele, azért, mert már előre be lett árazva. A tőzsdén nagyon gyakran az bekövetkezik, hogy a piacok előre számítanak valamire, úgy árazzák az eszközt, hogy az tökéletes körülmények között reális, és ha egy kicsit is nem olyan tökéletesek a körülmények, akkor máris alacsonyabb lesz az ár, nem biztos, hogy azon nagyon sok pénzt tudsz keresni. De kétségtelen, hogy ezzel az iráni háborúval én nem számoltam, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Nem is értettem ezt a háborút, és máig se értem, hogy az USA-nak ezzel mi a célja. Ráadásul úgy, hogy látszik, hogy ez az egész világgazdaságnak és USA-nak sem jó. Azzal jön Donald Trump is, hogy az USA most már olajexportőr, tehát hogy az Egyesült Államok gazdaságának ez összességében inkább jó, mint rossz. Viszont az biztos, hogy politikailag a magas benzinár nem lesz jó a republikánusoknak. És ott ez egy fontos politikai tényező. Tehát, hogy szerintem ez egy nagyon rosszul kiszámított háború volt, és a gazdasági következményeivel igazán nem nagyon számolt senki. Volt egy A-terv: szétbombázzuk őket, és minden jó lesz. És B-, C- D-terv nem volt. Amikor én befektetek, és megveszek valamit, akkor van egy elképzelésem a világról, merre fog menni. De ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor kell, hogy legyen valami B-tervem, menekülési stratégiám, hogy akkor kiszállok a pozícióból, vagy ráveszek még, vagy valami. Valamilyen terv kell. És én úgy látom, hogy itt ezek az emberek olyanok, mintha nyitottak volna egy gigantikus pozíciót, volt egy elképzelésük, de nem az történt, és így most ülnek, hogy mi a fenét kezdjünk ezzel a pozícióval. És ez egy nagyon kellemetlen dolog. Voltam már én is ilyenben, még fiatalabb koromban, amikor a kockázatkezelésben nem voltam annyira otthon. Nem jó, amikor ellened megy a pozíció, és nem készültél rá, hogy mi fog bekövetkezni, és nagyon nagy pozíciód van, akkor nagyon rossz döntéseket tudsz hozni.