• Orbán Viktor csak ellenfeleitől sajnálja a külföldi hatalmak támogatását, ő maga kifejezetten büszke külföldi szövetségeseire.
• Lassan egy évtizede tervezi Brüsszel elfoglalását, és azt állítja, ez már csak egy-két év kérdése.
• Hiába erősödik azonban a populista jobboldal Európában, számos akadály tornyosul a teljes hatalomátvétel előtt – ezek egy része magukból a pártokból fakad.

„Magyarország: menjetek szavazni Magyar Péterre! Ő egy igazi barát, harcos és győztes, és teljes mértékben támogatom a megválasztását Magyarország miniszterelnökévé”

– képzeljük el, mi történne, ha mondjuk Manfred Weber, Friedrich Merz vagy Donald Tusk ilyen üzenetet küldene a magyar szavazóknak, nem is beszélve Volodimir Zelenszkijről. Izzanának a vonalak a Szuverenitásvédelmi Hivatalban, Lánczi Tamástól Orbán Balázsig drámai hangvételű posztokban kongatná a vészharangot minden illetékes, és alighanem még Orbán Viktor se hagyná szó nélkül ezt a példátlan beavatkozást a magyar belügyekbe. Még talán a Védelmi Tanács is összeülne.

Magyar Péter jól tudja ezt, és mivel a Fidesz kampányának fő mondanivalója az az egyébként semmivel sem alátámasztott tézis, miszerint a Tisza Párt csak Brüsszel és Kijev megbízásait teljesíti, kifejezetten kerüli, hogy külföldi szövetségesei (akikkel egyébként együtt ülnek a néppárti frakcióban az EU-parlamentben) hasonló módon endorse-olják, mint ahogy Orbánnal teszi többek között:

• Donald Trump (a fenti idézet eredetije az ő posztjában szerepel, melyben arra biztatja a magyarokat, hogy szavazzanak Orbánra);
• Benjamin Netanjahu;
• Vlagyimir Putyin és az orosz titkosszolgálat;
• és az összes olyan európai szélsőjobboldali-populista pártvezér, akik Budapesten jártak a napokban a CPAC Hungaryn vagy a patrióta nagygyűlésen, esetleg videóüzenetet küldtek.

Orbán annyi túlzó és zavarba ejtő dicséretet kapott tőlük, hogy már az is kihívás, melyiket idézzük, de talán korunk egyik nagy gondolkodója, a cseh külügyminiszter, Petr Macinka üzenete kívánkozik ide, aki szerint

„ötszáz évente születnek olyan egyéniségek, mint Michelangelo, vagy most Orbán.”

A szuverenista totemoszlop

Ebben a közegben Orbán Viktor tényleg példakép és minta: ő az, aki megvalósítja, amiről a többiek csak álmodozni mernek. Ezt látva át is érezhetjük, miért érezheti Orbán élet-halál kérdésének ezt a mostani választást:

elképesztően frusztráló és bosszantó lenne számára, ha most, amikor már karnyújtásnyira kerültek Brüsszel elfoglalásától (erre még később visszatérünk), akkor pont az illiberalizmus ikonja maradna ki a döntő csatából.