Végre vannak érdekes viták. Az egyik akörül pattant ki, hogy igazából nem olcsó populizmus-e Magyar részéről ilyen lendülettel verni a dobot a budai Várban felhúzott kormányzati épületek videós bejárásaival. És a titkolózás meg a luxizás ismételgetésével. És hogy nem ugyancsak populista valósághajlítás-e a részükről úgy beállítani, mintha itt valami bicskanyitogató luxusban dorbézoltak volna a NER győztesei, miközben igazából sima, európai színvonalú épületekről van szó, extrák nélkül. Még olyan is elhangzott, hogy a komcsik által államosított klasszikus pesti minisztériumi épületekben sokkal luxibb aranyozott-faragott-márványos helyiségek vannak, mint ezekben. Meg olyan is, hogy nincs itt igazából semmi látnivaló, csak Magyar meg Vitézy tekerik vadul a biciklit a lájkok miatt.

Én azonban ott voltam a nagy bejáráson és a saját szememmel láttam mindent, plusz nem utolsó sorban éveken át próbáltam valós adatok alapján cikkeket írni a várbeli óriásprojektről, az úgynevezett Hauszmann-tervről.

A saját tapasztalataim alapján annyi igaz, hogy a Vár-projekt épületeiben nem önmagában a többé-kevésbé eltitkolt luxus a felháborító. Például azért sem, mert az értelmetlen pazarlás sok helyen nem cél, hanem következmény. Annak a következménye, ami az ügyben az igazi botrány: hogy ezek – egyet kivéve – bármiféle cél, elképzelt funkció nélkül felhúzott, gyakran éppen emiatt irreálisan drága és felesleges épületek. Ezek nem valós igényekre adott válaszok. Nem bármiféle célra készült épületek, ezek létének egyetlen célja maga az elkészülésük volt. Nem, vagy nemcsak a luxus részletmegoldásaik miatt felháborítók, hanem az alapvető feleslegességük miatt. Ezek nem házak és főleg nem minisztériumok, hanem elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai.