Újra megszólalt a tiszántúli református püspök a kegyelmi ügy miatt, és továbbra is keményen bírálja Balog Zoltánt

Meglehetősen politikus beszédet tartott május 15-én a debreceni nagytemplomban Fekete Károly, tiszántúli református püspök. Ő volt az, aki a legnagyobb tekintélyű református egyházkerület püspökeként először szólította fel lemondásra Balog Zoltánt a zsinati elnöki tisztségéről, az erről szóló közleményét már a Novák Katalin lemondását követő harmadik napon megírta.

A mostani beszédének vonatkozó részét a Szemlélek osztotta meg. Összefoglalva arról szól, hogy Fekete úgy tartja, máig nem történt meg az egyházon belüli szembenézés és megtisztulás a kegyelmi ügy után. Néhány fontosabb idézet a beszédből:

„Régóta rajtunk van az a nyomorúság, hogy a nyilvánvaló társadalmi és egyházi bajok és bűnök esetén sem nevezzük néven a dolgokat. Nincs szókimondás, nincs következmény, hanem marad a magunk közötti pusmogó némaság, a közönyös beletörődés, egyre ritkábbak lettek és halkabbak a kritikus hangok az egyházunkban.”

„A kegyelmi ügy botrányától nem tudtunk elhatárolódni, és ennek a közegyházi gyengeségünknek nagy ára lett, mert elmaradt a feltisztulást elindító katarzis, ami módot adott volna a korábbról felgyülemlett egyéb bajaink öncenzúra nélküli, büntető intézkedéstől és hatalmi megtorlástól nem félő kibeszélésére. Az egyéni felelősség szétterült, és a kegyelmi ügy után az egész egyházunk botránkozás tárgyává lett és hitelességi válságba sodródott.”

„A kényelmetlen hallgatás máig tartó időszaka ellenére, az Élő Ige Éve felszínre hozta annak tehertételét, hogy hat évvel ezelőtt számításból, a politikai bennfentességtől előnyöket remélve, elmaradt annak az átbeszélése: mivel is jár, ha egy politikust választ egy egyházkerület a püspökévé.”

„Amikor a közéleti és a politikai szereplők keresztyéndemokráciát emlegettek, akkor megfeledkeztek arról, hogy egy szabad, demokratikus jogállam nem járhat teokratikus utat, mert a hatalom erejével nem biztosítható a keresztyén értékek érvényesülése, hiszen azzal a szabadságot korlátozná.”

„A református egyház nem hierarchikus szolgálatközösség, és egyik tagja nem uralkodhat a másikon, mégis belopakodott közénk az érdekközpontú, gőgös hatalomgyakorlás.”

Balog Zoltán ennek a beszédnek a másnapján megosztotta a két évvel ezelőtt a 777-nek adott interjúját, majd hozzátette: „Ennél többet ma sem tudok és kívánok elmondani erről az ügyről.”