A herszoni lakosoknak nincs 19 pontos, vagy 28 pontos tervük. Nem olvassák Donald Trump kjelentéseit Zelenszkij kártyáiról, és nem érdekli őket, hogy Putyin kit jelölne főtárgyalónak a háború lezárását illetően. A herszoniaknak egypontos tervük van: túlélni, ha kilépnek az utcára. Ehhez pedig futnak, az életükért. A fejüket forgatva, egyik falomb takarásából a másikba, vagy a fal mellett osonva.

A levegőből orosz drónpilóták vadásznak rajtuk. A Dnyeper-folyó mentén fekvő város túlsó partjáról indulnak, naponta 300-350 alkalommal, berepülnek a város felé, és autókon, bicikliseken, sétáló embereken gyakorolják, mielőtt az éles frontra kerülnének, hogyan kell ölni. Az igazán „jól” sikerült találatokról készült felvételeket a pilóták az erre szakosodott, többek közt „Emberszafari” néven futó Telegram-csatornákra töltik fel.

Csak áprilisban 20 civil halt meg ilyen támadásban, és 238 sérült meg. A drónokról aknákat is ejtenek a gyanútlan gyalogosok közé, vagy a játszóterekre. Az ártalmatlan kinézetű, levél alakú, vagy apró kavicsra, cukorkára hasonlító szerkezeteket pedig felkapják a kíváncsi totyogók, rálépnek a gyalogosok. A város kórházai tele vannak amputált betegekkel, csecsemőtől aggastyánig.

De nem csak drónokkal támadnak. Május 27-én a játszótéren halt meg egy 36 éves férfi, mert az oroszok rakétasorozatot lőttek a városra. Felesége és 3, illetve 6 éves lányai megsebesültek a támadásban.

Herszon pedig alkalmazkodik, ahogy tud. A helyi Telegram-csatornán percenként érkezik az információ lakossági bejelentés alapján, hol észleltek drónt, és merre haladt. A forgalmasabb utcák, buszmegállók fölött drónháló van kifeszítve.

Négy év után viszont egyre kevesebb áru jut be a városba, fogyóban az élelmiszer, pelenka, gyógyszer, szemüveg – szinte minden. A boltokat, raktárakat, az áruszállítást folyamatosan lövik. A várost egyetlen úton lehet ellátni: az M-14-en, Mikolájevből. Ezt is lövik. Semmi ne jusson be a városba – ha már az övék nem lehet, ne legyen az ukránoké sem. A levegőben keringő orosz ragadozómadarak egyetlen ellenszere a sebesség és az időjárás. Az utat megtenni tehát: istenkísértés. Nem hívőknek: orosz rulett.

Naponta négyszer teszi meg ezt az utat Belovári Mónika, könyvelő, 2023 óta Ukrajnába költözött humanitárius önkéntes. Adakozásból vásárolt Mercedes kisbusza mutatója száznyolcvanat mutat. Fél szemmel a Telegramot figyeli: „Orosz drón az M-14-es fölött, Kiszelivka felé.” Az még pár kilométer.

Pár perccel később: „Orosz drón, ismeretlen fajta, az M-14-es fölött, Poszad-Pokrovszke felé”. Ez már közelebb van: a drón felfelé jön, ő pedig pont lefelé. Beletapos, hogy minél hamarabb beérjen a horizontig nyúló drónháló alá. A kiváló minőségű aszfalt ellenére egy lélek sincs, sehol. A dróndetektor csipogni kezd, a jelerősség olykor 85%-ra ugrik. A szembesáv fölött már háló van, az övé fölött még pár kilométerig nem lesz. Hamarabb kell beérni a takarásába, mint hogy a drón elérne Poszad-Pokrovszkéig.

„Akkor most egy darabig megyünk és irigykedünk a szembesávra, hogy ők már háló alatt közlekednek” – sommázza a helyzetet. „Minden nap meghal ezen az úton valaki.” Irgalomban kár reménykedni – Herszon városában május 14-én még egy ENSZ-konvojt is megtámadtak.

Idegtépő percek lennének, de nem neki. Megszokta. Ha ő nem hordja le ezekben a hetekben a Hollandiából befutott, húsztonnás krumpliadományt, száraztésztát, szemüveget, a mikolájevi raktárban fognak megrohadni, illetve foglalni a helyet az értékes, újabb és újabb szállítmányok elől. Az egykori rendőrségi kisbusz nagyjából egy tonnát tud szállítani. Az húsz forduló az M-14-esen. A felét már nagyjából levitte.

Mónika beér a háló alá, egy darabig relatív biztonságban van, de csörög a telefon – a helyi humanitárius szervezet hívja, ne jöjjön még, ha még nem ért be a városba, egy drón köröz az utcájuk fölött. Pár perc után szólnak, odébbállt. Valóban, a sporadikus géppuskatűz hangja egyre távolodik. Móni leparkol, elkezdődik a pakolás, de rögtön fűnyírószerű hang hallatszik az égből –„ dron zsuzsity” – mondják a házigazdák, és hozzáteszik „most pedig futunk”. Mindenki otthagy csapot-papot, és berohan a központba, néhány járókelővel együtt. A bejáratot műanyagszalagok is takarják, nehogy berepüljön a nyitva felejtett ajtón keresztül egy hívatlan vendég.