A svájci szövetségi kapitány, Murat Yakin elárulta, azért várt a Bosznia-Hercegovina elleni mérkőzésen a hidratációs szünetig a cserékkel, mert így akart taktikai előnybe kerülni ellenfelével szemben.

Svájc csütörtökön 4–1-re legyőzte Boszniát, a mérkőzés első gólja a 74. percben született: a csereként beálló fiatal tehetség, Johan Manzambi talált be, majd nem sokkal később egy másik cserejátékos, Ruben Vargas duplázta meg az előnyt. Mindkét játékost a második félidő szünetében küldte pályára Yakin.

„Nagyon fontos volt, hogy minden energiánk ott legyen a pályán. Ez volt a stratégiánk” – mondta Yakin újságíróknak a FotMob tudósítása szerint.

„Nagyon türelmesnek kellett lennünk, és meccsben kellett maradnunk. Fontos volt, hogy a második szünet után változtassunk néhány dolgon. Ez volt az előnyünk. Nagyon gyors játékosokat küldtünk be. Az ellenfelünk sokat futott, ez pedig területeket nyitott. Korábban is cserélhettünk volna, de akkor az ellenfélnek lett volna lehetősége reagálni. Ezért vártam a hidratációs szünetig. Ez volt a helyes döntés.”

Ahogy azt a 444-en is írtuk, az idei vébére a FIFA a játékosok egészségére hivatkozva félidőnként háromperces, úgynevezett hidratációs szünetet vezetett be, függetlenül attól, milyen az idő, vagy hogy van-e esetleg légkondi az egyébként is fedett stadionban. A hivatalos indoklás szerint így „minden csapat számára egyenlőek a feltételek”.

Amellett, hogy a meccsenként hat percnyi reklámidő üzletileg is jelentős bevételt hoz a szövetségnek, egyre többen taktikai tényezőként beszélnek a kötelező szünetekről. Ezek tulajdonképpen két félidő helyett négy negyedre osztják a játékot – olyannyira, hogy az M4-es tévéközvetítésben is harmadik és negyedik negyedként hivatkoztak egyes szakaszokra. Az edzők ilyenkor módosíthatnak, finomíthatnak a kezdeti elképzeléseiken, vagyis kapnak egy kvázi időkérést.

„Számomra ez inkább edzői szünet, mint hidratációs szünet, ezért nekem nagyon fontos”

– mondta a CNN-nek Rudi Garcia, Belgium szövetségi kapitánya.

A szünetek kritikusai szerint a megszakítások megtörhetik annak a csapatnak a lendületét, ami éppen nyomás alatt tartja ellenfelét. A lendület ugyanakkor nehezen mérhető fogalom, egyszerre jelenthet területi fölényt, folyamatos támadásokat és helyzeteket. Az Athletic ezt próbálta számszerűsíteni a meccsfolyam-ábráival, amelyek két mutatót kombinálnak háromperces szakaszokban: az expected threatet, vagyis azt, hogy egy-egy passz mennyivel növeli vagy csökkenti egy támadás gólveszélyességét, illetve az expected goalst, amely azt becsüli meg, hogy egy-egy helyzetből mekkora valószínűséggel lesz gól. Ezekből próbálják megmutatni, hogy az adott időszakban melyik csapat irányította inkább a játékot.

Néhány konkrét példa alapján valóban úgy tűnhet, hogy az ivószünetek befolyásolják a meccsek alakulását. Ausztrália például mindkét gólját közvetlenül egy-egy ivószünet után szerezte Törökország ellen, miközben a második találat előtt a törökök voltak fölényben. Curaçao is rosszul járt a megszakítással Németország ellen: éppen az egyenlítése után, jó periódusban szakadt félbe a játék.

Az adatok azonban nem támasztják alá egyértelműen, hogy az ivószünetek rendszerszinten megfordítanák a játék lendületét. A 48 vizsgált ivószünetből csak 14 után változott meg, melyik csapat volt fölényben az előtte és utána következő tízperces időszakokat nézve. Más mutatók sem jeleznek sokkal erősebb hatást: a várható gólok alapján 18, támadóharmadbeli labdaérintések alapján pedig csak 9 fordulat történt.

A Brazília–Marokkó-meccs jól mutatja, mennyire bizonytalan ez az értelmezés: a statisztikák szerint Brazília dominált az első ivószünet előtt, Marokkó pedig utána, de a meccs tényleges ritmusa ezt nem feltétlenül igazolta. Marokkó ugyanis közvetlenül a szünet előtt szerzett vezetést, Brazília pedig nem sokkal utána egyenlített. Vagyis bár szemre az ivószünetek néha döntőnek tűnhetnek, statisztikailag továbbra sem bizonyítható egyértelműen, hogy valóban megtörnék a lendületet.

Az viszont egyértelmű, hogy sok szurkolónak nem tetszik az újítás, az L-csoport szerda meccsein például hangos fújólás fogadta a háromperces reklámszünetet és leállást. Előbb Dallasban, ahol az angolok játszottak a horvátokkal, majd Torontóban is, a Ghána-Panama meccsen. Az angol szurkolók már előre jelezték, hogy tiltakozni fognak, de a hangos fújólást mindkét tábortól hallani lehetett tegnap. Szintén felháborodva reagáltak a másik meccs nézői, hiszen ott szakadt az eső és kifejezetten hűvös volt az idő.