A megtorpanásokkal, ritmusváltásokkal tarkított tizenegyesek az idei világbajnokságon minden korábbinál gyakoribbá váltak. Lionel Messi, Kylian Mbappé, Cristiano Ronaldo, Harry Kane, Neymar és Raúl Jiménez is próbálkozott ezzel a technikával, több-kevesebb sikerrel.

Franciaországot hozzásegítette a negyeddöntőbe jutáshoz, Brazília kiesésében viszont szintén szerepet játszott. Messi a csoportkörben még a kaput sem találta el, amikor így lőtte a büntetőt, Neymar pedig egy sikeres, megtorpanós tizenegyessel búcsúzott a válogatott futballtól.

Legutóbb Kylian Mbappé hibázott látványosan: a Marokkó elleni csütörtöki negyeddöntő első félidejében gyengén elvégzett, toporgós tizenegyesét simán kivédte a kapus. A Real Madrid 27 éves csatára később javított: a 60. percben gyönyörű, csavart lövéssel törte fel a marokkói védelmet, majd hat perccel később Ousmane Dembélé is betalált, beállítva a 2–0-s végeredményt.

Ahogy a BBC és a Guardian is írta,

Mbappé hibája ismét felveti a kérdést: nem lenne ideje elengedni a megtorpanós tizenegyeseket?

Pelé miatt lett híres, mára a kapusok külön készülnek erre

A megtorpanós tizenegyesnél a játékos a nekifutás közben egyszer vagy többször lelassít, ritmust vált, és közben a kapust figyeli. A technika a széles körben elfogadott vélekedés szerint Brazíliából származik, és az 1950-es évek végén, illetve az 1960-as évek elején terjedt el.

Az AP szerint a portugálul „kis megállást” jelentő paradinhát Pelé tette híressé. Önéletrajzában azt írta, hogy 1959-ben, egy válogatott edzésen látta először Diditől: a játékos közvetlenül a lövés előtt megtorpant, felnézett, megnézte, merre mozdul a kapus, majd a másik oldalra helyezte a labdát. Pelé zseniálisnak tartotta a trükköt, bár már akkor is a szabályosság határán mozgott. A kapusok hamar panaszkodni kezdtek, hogy túl nagy előnyt ad a rúgónak.

Évtizedekkel később Neymar vitte a végletekig a módszert. 2010-ben, 18 évesen a Santos játékosaként úgy lőtt tizenegyest a São Paulo ellen, hogy szinte odatáncolt a labdához, majd még azután is teljesen megállt, hogy letette mellé a támaszkodó lábát. Csak akkor gurított a hálóba, amikor a kapus már elvetődött.

Az eset akkora visszhangot váltott ki, hogy a futball szabályalkotó testülete, az IFAB még a 2010-es világbajnokság előtt módosította a szabályt: a rúgó a nekifutás közben megtévesztheti a kapust, de miután befejezte a nekifutást, már nem cselezhet a lövéssel. A szabály lényegében kompromisszum: a megtévesztés belefér, de a rúgó nem állhat meg akkor, amikor a támaszkodó lábát már a labda mellé tette.

A technika lényege, hogy a rúgó a 11 méterről vívott pszichológiai párharcban korai mozdulatra kényszerítse a kapust, majd az üresen maradt oldalra lőjön. A szakértők ezt kapusfüggő technikának nevezik: a játékos nem előre dönti el, hová céloz, hanem a kapus mozgására reagál.

„Nagyon kifinomult módszer, és különösen nehéz jól végrehajtani, amikor igazán nagy a nyomás”

– mondta az AP-nek Geir Jordet, a Norvég Sporttudományi Egyetem professzora, aki könyvet írt a tizenegyespárbajok pszichológiájáról. Szerinte aki jól alkalmazza ezt a módszert, szinte teljesen kiiktathatja annak veszélyét, hogy a kapus jó irányba vetődjön. Ehhez azonban tiszta fej, jó egyensúlyérzék és gyors döntéshozatal kell.

A másik lehetőség, hogy a rúgó előre kiválaszt egy pontot, és olyan erővel, illetve pontossággal lövi oda a labdát, hogy a kapus akkor se érje el, ha jó irányba indul. Ezt kapustól független stratégiának nevezik. Erling Haaland például általában így végzi el a tizenegyeseit.

A világbajnokságokon sokáig utóbbi volt a gyakoribb módszer. A megtorpanós technika azért lett egyre népszerűbb, mert a kapusok az adatelemzésnek köszönhetően ma már pontosan ismerik a rúgók szokásait és kedvelt irányait. Sokkal nehezebb felkészülni arra, amikor még maga a rúgó is csak az utolsó pillanatban dönti el, hová lövi a labdát.

A módszer legnagyobb kockázata, hogy a bonyolult nekifutás kizökkenti a játékost, aki így gyengén vagy pontatlanul találja el a labdát. Ha pedig a kapus nem mozdul túl korán, és kivárja a lövést, jó eséllyel háríthat.

A kapusok is egyre tudatosabban készülnek a megtorpanásokra: türelmesebbek lettek, később kötelezik el magukat, és saját mozdulataikkal is próbálják megzavarni a rúgót. Ez történt Bruno Guimarães esetében is a Brazília–Norvégia nyolcaddöntőben. A brazil középpályás megtorpanások után gyengén, a kapu közepe felé lőtt, Ørjan Nyland pedig kivédte a büntetőt. A technika a szurkolók körében sem különösebben népszerű. Ha sikerül, a rúgó hidegvérű zseninek tűnik, ha nem, könnyen nevetségessé válik.

Feltűnően sok a hiba az idei vébén

Az idei világbajnokságon, a tizenegyespárbajokat is beleszámítva, 26 megtorpanós büntetőből 15 lett gól, ami 57 százalékos értékesítési arány. A 35 hagyományosabb tizenegyesből 24-et lőttek be, ami 68 százalék. Összességében is sok büntető maradt ki: a tizenegyespárbajokon kívüli próbálkozások 30 százalékát elhibázták, a párbajokat is beleszámítva pedig 35 százalékos a hibaarány. Ez 1966 óta a legrosszabb világbajnoki mutató.

A sztárok gyakran váltogatják a módszereket. Messi például Ausztria ellen megtorpanások után a kapu mellé lőtt, Egyiptom ellen pedig hagyományos nekifutással hibázott.

Kane Horvátország ellen toporgás után kihagyta a tizenegyesét, de megismételhette, mert Dominik Livaković túl korán elhagyta a gólvonalat. Másodszorra folyamatos nekifutással betalált. Később elmondta, hogy tudatosan váltogatja a technikáit, hogy kijátssza az előre felkészült kapusokat.

Cristiano Ronaldo és Mbappé is értékesített már megtorpanós tizenegyest a tornán, Raúl Jiménez pedig szinte tökéletesen alkalmazza a módszert. Az Anglia elleni mérkőzésen kivárta Jordan Pickford mozdulatát, majd a másik oldalra helyezte a labdát. Mbappé Marokkó elleni hibájában a hosszú várakozás is szerepet játszhatott: a VAR-vizsgálat miatt három perc és 12 másodperc telt el a büntető megítélése és elvégzése között. Julien Laurens francia futballszakíró szerint a várakozás kizökkentette Mbappét a megszokott rutinjából. Roy Keane és Ian Wright is arról beszélt, hogy minél tovább kell várnia a rúgónak, annál inkább elbizonytalanodhat, miközben az előny fokozatosan a kapushoz kerül.

A módszer vegyes eredményei ellenére aligha tűnik el. A legnagyobb sztárok továbbra is használják, és az adatelemzés korában különösen sokat érhet, ha egy rúgó kiszámíthatatlan marad. Hogy ez éppen hidegvérű megoldásnak vagy fölösleges kockázatnak tűnik, sokszor csak a lövés után dől el.