Először adott interjút miniszteri kinevezése óta Ruff Bálint, aki politikai elemzőből lett Magyar Péter kormányának tagja. A Miniszterelnökséget vezető miniszter Dull Szabolcs műsorában azt mondta: nagyon hamar, „szerintem napokon belül” lesznek konkrétumai azoknak az átvilágításoknak, amiket a minisztériuma elvégzett vagy még végez. Ekkor

„meg fogunk tenni egy feljelentési kört, aztán még egyet, még egyet és még egyet. Sok olyan átvilágítás, ami sokkal komplexebb, bonyolultabb, és nem egy dolgot szeretnénk majd feljelenteni, tehát egy feljelentéssel élni, hanem összefogva bemutatni, hogy ez mennyire szervezetten működött”.

Ruff, aki a beszélgetésnek viszonylag az elején azt mondta: „amikor én bekerültem erre a helyre... sokkolt, és azóta is sokkban vagyok abban, amit látok, hogy mi történt, mi folyt ebben az országban”, két részre osztotta az Orbán-rendszer 16 évét, a 2010-2016 és a 2016-2026 közötti időszakra. Azt mondta, már az első időszakban látható volt bizonyos esetekben „a közpénznek az eltérítése”, erre példaként említette a nemzeti banki alapítványok ügyet (a Magyar Nemzeti Bank eredetileg 2014-15-ben hozott létre hat Pallas Athéné alapítványt, amiket aztán az évtized végén egyesültek, az alapítványok és az általuk létrehozott céghálóban több száz milliárd forintnyi közpénz veszett el az Állami Számvevőszék jelentése szerint).

Aztán 2016-tól kezdve Ruff szerint „lényegében a kormányzásnak semmi más célja nem volt, mint más emberek gazdagítása. Minden szakpolitikai kérdés háttérbe szorult (…) a végcél az volt, hogy emberek, érdekcsoportok, bizonyos körök egyre jobban gazdagodjanak és gazdagodjanak”.

Mondok erre egy látványos példát. Hogy például van a magyar államnak egy stratégiai cége, vagyis amit az a cég csinál, fontos a magyar gazdaság, szuverenitás, nemzetbiztonság szempontjából. Ez a cég teljesen jól működik, de valaki kitalálja, hogy el kéne adni. „Nem az történik ilyenkor, hogy akkor ezt a céget meghirdetik, és akkor a legjobbat ajánló megveszi, ennél sokkal érdekesebb: a magyar állam másik szerve, tegyük fel egy bank, azt mondja, hogy én adok kölcsön ennek a cégnek, aki meg akarja venni ezt a stratégiai céget, pont annyi pénzt, amennyibe kerül a vételár”. Magyarán a magyar állam arra adja oda a magyar állam pénzét – száz százalék hitelt, bankgaranciát – egy piaci szereplőnek, hogy az egy stratégiai céget megvegyen a magyar államtól. „És utána másnap ez a cég elkezd szolgáltatni vissza a magyar államnak, aki megrendeli azt a szolgáltatás, amit eddig ugye a saját cége csinált” – ismertette a modellt Ruff.

Amikor a műsorvezető Dull megjegyzi, hogy a 4iG jut eszébe, azt feleli a miniszter: „a 4iG ezt csinálta két stratégiai kérdésben”, de szerinte ilyen esetből volt vagy húsz. Példaként említette az autópálya-koncesszióról, amiről Vitézy Dávid korábban már tett közzé sokkoló adatokat, miszerint az állam az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot fizetett ki Mészáros Lőrinc és Szíjj László magántőkealapjainak.

Ruff beszélt arról is, hogy miniszterként már megismerhette az Orbán-rendszer titkos, úgynevezett „háromezres” kormányhatározatait. „Anélkül, hogy megszegnék törvényeket” annyit elmondott, hogy azok nyolcvan százaléka „nem a haza védelmével kapcsolatos, vagy arról, hogy nemzetbiztonságilag miket kell tenni, hanem azzal, hogy hogyan lehet különböző, a sajtó által jól ismert cégeket olyan helyzetbe hozni, amikor ne kelljen beszámolnia arról a magyar kormánynak, hogy mennyi pénzt költ el bizonyos embereknek a gazdagodására”. Arra a kérdésre, hogy ezeket nyilvánosságra hozzák-e, azt mondta, a titkossá minősítés visszavonásának van egy folyamata, de szerinte amiket ő látott, azt nyolcvan százalékban nyilvánosságra lehet hozni, mert a magyar állam azt titkolta el bennünk, mire költ milliárdokat.

Több ezer milliárd forint – válaszolta arra a kérdésre, hogy nagyságrendileg mennyiről van szó. „És akkor tudod, hogy ezek magánzsebekbe vándoroltak?” – kérdezte Dull, mire csak annyit felelt: igen. Hogy ennek lesz-e a következménye, akár büntetőjogi? „Én nem vagyok a vádhatóság. Nem is leszek, a minisztérium sem lesz soha.”

De „lesz-e büntetőfeljelentés Rogán Antal, Lázár János, Szalay-Bobrovniczky Kristóf” ellen, folytatta a kérdező, mire Ruff azt mondta: „Amennyiben az átvilágítók befejezik a munkájukat, majd el fogom olvasni, hogy ők mire jutottak, és akkor meg fogom tenni a szükséges lépéseket. Azt látom, hogy nagy valószínűséggel nagyon sok embernek a felelőssége legalábbis felmerül”. Hogy Orbán Viktor ellen is lesz-e? „Ez nem az én dolgom.”

Sulyok Tamás eltávolításának ügye, az egyetlen mondatos alkotmánymódosításos megoldása is előjött a beszélgetésben. „Magyar Péter tényleg nem árult ebben zsákbamacskát” – mondta Ruff, aki szerint a Tisza frakciójában ülő „141 embernek a bölcsessége, a frakcióban lévő viták alapján lett ez a megoldás végül elfogadva”. A képviselők 12 éves mandátumkorlátozását pedig szerinte azért volt sürgős most rendezni, mert „láttuk, az elődeinkkel mi történt, láttuk a 70-30-at, láttuk a megalvadt struktúrákat, láttuk azt, hogy hogyan lesznek egyébként jó szándékú emberek a hatalom torzítása miatt azok, amik, hogyan válik valaki egy egyszerű mezei képviselőből egy hataloméhes miniszterré”.

A miniszter beszélt arról is, hogy a frakcióban vannak „radikális és radikálisabb” álláspontok: „ez a 141 ember két év kampányt nyomott le, amiben látták a legrosszabb részét az Orbán-rendszernek… hogy ővelük mit művelt az Orbán-rendszernek a médiája meg propagandája”. És szerinte látták azt is, hogy az emberek mennyire szeretnének egy másik országban élni, „persze, hogy akkor vannak radikálisak, meg még radikálisabbak, akik mennének előre, hogy hoppá, itt van a felhatalmazás”, és ezt a „menjünk tovább és tovább” érzésüket erősítheti, hogy április óta még legalább egymillióval több szimpatizánsa lett a Tiszának. „Az a kérdés ilyenkor, hogy hol van a határ, hol áll meg” – mondta Ruff, aki szerint erre lesz lehetőség az, hogy az új alkotmány úgy jön majd létre, hogy „abban minden magyar ember részt vesz, a végén egy népszavazással lesz elfogadva”, így azt majd mindenki a saját magáénak érezheti.