A spanyol-francia vébéelődöntő előtt váratlanul magas, spanyol exminiszterelnöki szintről jött a szokásos rasszista felhangú beszólás a francia válogatott színösszetételére: Mariano Rajoy, a korábbi néppárti spanyol kormányfő volt az, aki az amúgy érdektelen focis-okoskodós cikkében azt állította, hogy a francia válogatottban nincsenek is franciák.

„Minden mérkőzést megnyertek ezen a világbajnokságon, és az első helyen állnak a FIFA-ranglistán. Top keretük van. Nincsenek ugyanakkor francia játékosaik”

- dicsérte Rajoy úgy Spanyolország következő ellenfelét, hogy közben megkérdőjelezte a játékosok nemzeti hovatartozását.

A fekete és bevándorló hátterű játékosok kipécézése idáig főleg a szélsőjobb területe volt, ugyanezt játsszák rendszeresen az angol válogatottal is. Franciaországban még az öreg Le Pen szerette nagy nyilvánosság előtt is hangoztatni, hogy a francia válogatottban idegen országokból hozott játékosok vannak, ezért azt nem is lehet franciának tekinteni.

Ez persze a gyarmati múlt bonyolultsága, az alapvetően nem etnikai alapú francia nemzeteszme és a konkrét élettörténetek miatt sem igaz így: a francia válogatottak döntő többsége valójában Franciaországban született, nem pedig importálták őket, mint azt a szélsőjobb sugallja.

Időközben a populista jobboldal is sokat változott: Le Pen lánya, aki a számára kedvező múlt heti ítélet után már a következő elnökválasztás legfőbb esélyesének számít, régóta próbálja levetkőzni a nyílt rasszista szövegeket, és pártja, a Nemzeti Tömörülés számára sem lenne már kifizetődő Mbappéék franciaságát ilyen durván megkérdőjelezni. Ha már valamivel, inkább a fizetésük és luxus életmódjuk miatt szokták támadni a játékosokat, ha arról van szó (és időnként arról van szó).

Rajoy ehhez képest nem is radikális, csak simán konzervatív politikusként szólt be szokatlanul durván az északi szomszédnak - egy olyan országból, aminek legnagyobb sztárja a szintén afrikai bevándorló hátterű Lamine Yamal, és a spanyol válogatott baszk kontingensének tagja a ghánai származású, de már Pamplonában született Nico Williams is.

„A francia válogatott összes játékosa francia. A 26 játékos közül 23 Franciaországban született. A három, aki külföldön született, szintén francia állampolgár”

- reagált a madridi francia nagykövetség Rajoy szavaira, de a volt spanyol miniszterelnök megjegyzése egyébként is jó apropó volt, hogy a fél francia és spanyol politikai elit rajta keresztül demonstrálja a rasszizmus elutasítását és a saját, befogadóbb nemzeteszméjét.

A francia kormányból három miniszter is elfogadhatatlannak nevezte Rajoy kijelentését. „Csak egy Franciaország van, egy köztársaság, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, származásától függetlenül” - mondta Laurent Nuñez belügyminiszter, Naïma Moutchou tengerentúli területekért felelős miniszter pedig, aki már rögtön a „Franciaország és az általa képviselt dolgok iránti gyűlöletről” beszélt, arra is felszólította a Francia Labdarúgó Szövetséget, hogy tegyen jogi lépéseket Rajoy ellen.

„A Les Bleus minden egyes győzelmével ugyanazok a rasszista megszállottságok és sértések jelennek meg újra. Ezek nem puszta nyelvbotlások; ez egy módszeres és normalizált gyűlölet”

- mondta.

„A francia válogatott kizárólag franciákból áll. Franciaország nem etnikai nemzet; nincs bőrszíne vagy vallása. Egy politikai nemzet, amely a republikánus eszme körül egyesül. Még akkor is, ha ez zavarja a rasszista jobboldalt” – reagált a spanyol exminiszterelnökre Olivier Faure, a Francia Szocialista Párt vezetője.

Spanyolországban Pedro Sánchez miniszterelnök is visszaszólt az elődjének:

„Vannak, akik még mindig a vezetéknév, a születési hely vagy a bőrszín alapján mérik a hovatartozást. (...) Spanyolország azoké, akik szeretik és érte dolgoznak. Nem azoké, akik idegengyűlölő kijelentésekkel szégyenítik meg. Franciaország, találkozunk az elődöntőben. Győzzön a jobbik, és veszítsen a rasszizmus”

- írta a posztjában Sánchez.

Vicente del Bosque, a korábbi spanyol szövetségi kapitány is visszautasította az etnikai alapú listázást: „A bevándorlók és gyermekeik jobbá tesznek minket. Hazafinak lenni azt jelenti, hogy adót fizetsz az országodban a közegészségügy fenntartására, amely aztán biztosítja ezt a jogot azok számára is, akiknek nincs pénzük.“