2008-ban két olyan dolog történt a spanyol fociban, ami örökre megváltoztatta a sportot, nem csak az országban, hanem az egész világon. Egyrészt végre sikerült az 1964-es, csak elődöntőből és döntőből álló Európa-bajnokság után ismét megnyerni az ekkor már sokkal komolyabb kontinenstornát, valamint Pep Guardiola, a csapat korábbi játékosa ült le a Barcelona kispadjára.
Az azóta eltelt lassan két évtizedben a spanyol klubok és a spanyol válogatott kéz a kézben halmozták a sikereket. A spanyol foci történelmében azonban ez korábban soha nem volt így.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
5 francia, 3 holland és 2-2 portugál, spanyol és belga válogatottnyi focista lesz ott az idei vébén. A 2022-ben elődöntős marokkóiak a hazacsábítás legnagyobb mesterei, de most már Curacaótól Irakig minden sok bevándorlót kibocsátó ország ezzel a taktikával játszik.
Két trófeamentes, káoszba fulladó szezon után valamit változatni kellett a Real Madridnál. Ez nem a fiatalítás és egy eddig járatlan út kipróbálása lett, hanem a visszatérés minden idők messze legsikeresebb futballklubjának kevésbé sikeres korszakához.
68 évesen meghalt minden idők egyik legjobb futballistája, aki edzőként és futballgondolkodóként is ott van a foci történetének legszűkebb elitjében. Életműve, hatása egyaránt páratlan.