„Siralmasan felkészületlenek vagyunk a rossz szándékkal működtetett drónok megállítására” – ezzel a címmel jelentetett meg írást Ulrike Franke, a drónhadviselés nemzetközileg elismert szakértője a Guardianben. Ebben többek között kifejtette, hogy a drónok észlelése a mai napig komoly technológiai kihívást jelent mind a polgári repülőtereken, mind a kritikus infrastruktúrák védelmében, a hatástalanításuk pedig különösen nehéz és kockázatos, mivel a katonai elhárító módszerek polgári és lakott környezetben vagy nem alkalmazhatók biztonságosan, vagy aránytalanul drágák és hatástalanok. Ez mind érthető, az viszont így is sokkoló, hogy Franke cikke 2018 decemberében jelent meg, hiszen az abban leírtak megtévesztően aktuálisnak hatnak ma is.
A cikkben említett drónincidensek mögött még sokszor figyelmetlen civilek vagy magányos szabotőrök álltak, azóta viszont a drónok a hibrid hadviselés, az államilag támogatott kémkedés és a kritikus infrastruktúrák elleni szándékos szabotázsakciók elsődleges eszközeivé váltak. 2022, vagyis az Ukrajna elleni teljeskörű invázió óta pedig Oroszország rendszeresen drónberepülésekkel és provokációkkal teszteli a NATO és az EU védelmi határait, állandó biztonsági kockázatnak téve ki a polgári és katonai létesítményeket egyaránt.
Ezeknek a hibrid műveleteknek a fő célpontja Németország, ahol az elmúlt években ezres nagyságrendben történtek gyanús drónberepülések: katonai támaszpontok, hadiipari létesítmények, repülőterek és kikötők, valamint a kritikus infrastruktúra (víz- és energiaellátás) az érintettek. Az ügyek felderítését jelentősen megnehezíti, hogy a drónok operátorait rendkívül nehéz tetten érni, így a jogi bizonyítás szinte lehetetlen, még ha az akció jellege és mintázata egyértelműen állami jelenlétre utal is. Sőt, nem is akármelyik államéra.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?