Roberto Vannacci, az olasz hadsereg tábornoka (nem mellesleg pár évig moszkvai attasé is volt) 2023-ban megjelentett egy könyvet Il mondo al contrario (kb. Kifordult világ) címmel, melyben alaposan beolvasott a bevándorlóknak, a homoszexuálisoknak, a feministáknak, a környezetvédőknek, a transzoknak, és mindenki másnak, aki eltér a hagyományos, hazafias értékektől. A könyvből természetesen botrány lett, ami persze csak az eladásokat és szerzője ismertségét növelte, végül Vannaccit felfüggesztették a hadseregnél, ő maga pedig a Salvini-féle Lega EP-képviselője lett. Idén februárban azonban önállósította magát, új mozgalmat indított Futuro Nazionale (Nemzeti Jövő, FN) néven, azzal az indokkal, hogy a szélsőjobbról indult olasz kormánypártok elpuhultak, és ő képviseli a valódi olasz érdekeket.
Ma már ott tartunk, hogy az FN előzi a közvélemény-kutatásokban a Legát, míg Vannacci pártját már 7 százalékra mérik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Giorgia Meloni jobboldali populista gyökereitől távolodni látszó kormánya komoly dilemma előtt áll a jövő évi választásokon:
megpróbálja visszahódítani azokat a témákat, amikkel Vannacci sikeresen mozgósít (mindenekelőtt a bevándorlást, lásd a ceutai válságra adott válaszát), és ha nem sikerül, kénytelen lesz megállapodni az FN-nel, amely azonban némely kérdésben már vállalhatatlan a jobbközépről átcsalogatott szavazók számára. Ha viszont Meloni továbbra is a korábbinál mérsékeltebb irányvonalnál marad, akkor nemcsak Salvini, de az ő pártjának szavazóbázisa is megfogyatkozhat.
„Ez a körforgás újra és újra megismétlődik. Megjelenik valaki, aki hangosabban kiabál, mint a többiek… és mi bedőlünk neki, ahogyan bedőltünk az 5 Csillagnak, Salvininek és Meloninak is”
– mondta a Politicónak Carlo Calenda centrista politikus, de ami jelenleg történik, nem általában a szélsőségekről szól és nem is olasz specialitás. Európában ugyanis több országban is megfigyelhető, hogy a populista jobboldal annyira jobbra tolta a közbeszédet, hogy mostanra ezek a pártok jelentik a jobbközépet, miközben jobbról egyre extrémebb és megosztóbb figurák startolnak rá a szavazóbázisukra, nem is sikertelenül. Meddig folytatódhat ez a körforgás, és mi lesz a vége – tényleg egy egyre jobbra tolódó Európa felé tartunk, vagy van egy pont, ahol a folyamat megtörik? És ha a mostani jobbközép összecsúszik a szélsőjobbal, ki és mi marad a centrumban?
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Rögtön az első héten közérzetjavító intézkedéseket hozott az új miniszterelnök, aki felszámolná Margaret Thatcher hagyatékát. A közvélemény-kutatásokban már látszik a Burnham-hatás, de a java még csak most jön.
Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök távozása még nehezebb helyzetbe hozhatja a válságban lévő PiS-t. A lengyel pártrendszer előtt átrendeződések állnak, Jarosław Kaczyński most fizeti az árát annak, hogy úgy irányította a PiS-t, ahogy szövetségese, Orbán Viktor a Fideszt.
Lemondott képviselői mandátumáról Nigel Farage, de indulna az új választáson. A jelenleg legnépszerűbb brit párt vezetője ellen be nem jelentett nagy értékű ajándék miatt folyik parlamenti vizsgálat. Az ügy most már az egész Reform UK-t veszélyezteti. Van rá esély, hogy Farage ebbe a botrányba fog belebukni.
A PiS régóta nem állt ilyen rosszul a közvélemény-kutatásokban: Jarosław Kaczyńskinak egy belső konfliktust is menedzselnie kell, a párt szavazói pedig a másik két szélsőjobboldali párthoz vándorolnak. Az új miniszterelnök-jelölt feladata, hogy visszaédesgesse őket.
Átjárható határok helyett keményebb ellenőrzéseket követel a jobboldal Európában.