„36 évvel később tesszük meg azt, amit egyik rendszerváltás utáni párt sem tett meg” – mondta Magyar Péter az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) tartott szerdai sajtótájékoztatón, amelyen bejelentették, hogy bárki számára hozzáférhetővé teszik a kommunista állambiztonsági iratok egy részét, és elindítják az azokat tartalmazó online adatbázist. A miniszterelnök ugyanakkor óva intett az elhamarkodott ítélkezéstől: szerinte sok család szembesülhet nehéz, akár már elhunyt hozzátartozókat érintő információkkal, ezért most elsősorban a kérdéseknek és a párbeszédnek kellene teret adni.

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala Magyar Péter egyik választási ígérete volt, amellyel a rendszerváltás óta húzódó ügyet vállalta rendezni. Az állambiztonsági iratok kutathatóságán ugyan az elmúlt évtizedekben többször is javítottak, a teljes körű nyilvánosságot egyik korábbi kormány sem teremtette meg. A 2010 és 2026 között kormányzó Fidesz–KDNP-többség ráadásul rendszeresen leszavazta az ellenzék erre irányuló javaslatait.

A Tisza-kormány végül július 21-én nyújtotta be az aktanyilvánosságról szóló törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés szeptember 15-én 149 igen szavazattal, 35 tartózkodás mellett fogadott el. Az első körben háromféle dokumentum válik elérhetővé: a hálózati személyek adatait tartalmazó 6-os kartonok, a mágnesszalagokon fennmaradt hálózati nyilvántartások és a beszervezési dossziék nyilvántartó könyvei, az úgynevezett B-naplók. A következő ütemben, 2027. február 25-ig mintegy tízezer beszervezési dosszié is felkerül az adatbázisba, miután digitalizálták őket, és kitakarták belőlük a megfigyelt személyek védett adatait. (Arról, hogy az új adatbázisban mit és hogyan lehet kutatni, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.)

A nagy leleplezésekre váróknak ugyanakkor érdemes mérsékelniük a várakozásaikat. A történészek az ismert közéleti szereplőkre vonatkozó iratanyag jelentős részét már feldolgozták, így az új adatbázis várhatóan nem elsősorban politikusokról vagy más közszereplőkről tartogat meglepetéseket. Erre Magyar is igyekezett felkészíteni a nyilvánosságot hétfői parlamenti felszólalásában. Az akták megnyitása sokkal inkább azoknak hozhat váratlan, akár fájdalmas felismeréseket, akik családtagjaik, rokonaik vagy egykori ismerőseik múltjával szembesülnek. A várható társadalmi következmények feldolgozásának segítésére Tarr Zoltán kedden külön szakértői testületet is felállított.

Azért még az adatbázis indulása előtti órákban is akadt meglepetés: Korniss Péter fotográfus a Válasz Online-nak adott interjújában maga beszélt arról, hogy egykor az állambiztonság beszervezett hálózati személyeként tartották nyilván.

Ilyen előzmények után érkezett el a szerda délelőtt, amikor az ÁBTL Eötvös utcai épületében tartott sajtótájékoztatóval egy időben elindult a Nyitottaktak.hu oldal, és bárki számára kereshetővé váltak az elsőként közzétett állambiztonsági nyilvántartások.

A levéltár pincéjéből indult az ügynökakták megnyitása, Magyar a Fideszt is elővette

Az esemény az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) Eötvös utcai épületében, az alagsori iratraktárban kezdődött, ahol Magyar Péter miniszterelnök, Tarr Zoltán miniszter, Görög Márta igazságügyi miniszter, Ruff Bálint és Cseh Gergő Bendegúz levéltári főigazgató gyűlt össze egy rendhagyó bemutatóra. Cseh a polcokról elővett eredeti 6-os kartonokon, beszervezési dossziékon, nyilvántartási naplókon és mágnesszalagokon keresztül szemléltette, milyen dokumentumok digitalizált változatai válnak mától, illetve a következő hónapokban hozzáférhetővé. (Kiderült az is, hogy a levéltár összesen mintegy öt iratfolyókilométernyi dokumentumot őriz, ennek nagyjából harmadát abban az alagsori raktárban, ahol a bemutatót tartották. A gyűjteményben 18 mágnesszalag és mintegy 9 ezer beszervezési dosszié található, amelyekhez nemrég további ezer dosszié érkezett.)

A rögtönzött levéltári körbevezetés után a társaság felment az emeleti terembe, ahol már a hivatalos sajtótájékoztató következett.

A miniszterelnök november 4. történelmi jelentőségéből indult ki. Felidézte a szovjet harckocsik bevonulását, a forradalom leverését és az azt követő megtorlásokat, majd feltette a kérdést: miért csak most, 36 évvel a rendszerváltás után történik meg az, aminek szerinte már 1989-ben, de legkésőbb 2010-ben meg kellett volna történnie?

„36 évvel később tesszük meg azt, amit egyik rendszerváltás utáni párt sem tett meg” – jelentette ki. Szerinte az akták megnyitásának akkor lett volna igazán jelentősége, amikor még a legtöbb áldozat és érintett életben volt, és lehetőség nyílt volna kérdezni, válaszokat kapni, tisztázni a történteket.

Magyar hangsúlyozta, hogy az állambiztonsági múlt feltárása nem csupán politikusok, művészek vagy értelmiségiek ügye. A megfigyelési hálózat a magyar társadalom szinte minden területét érinti: jelen volt a gyárakban, a termelőszövetkezetekben, a templomokban, a családokban és a hétköznapi emberi kapcsolatokban is.

Ennek érzékeltetésére több történetet is felidézett. Beszélt egy gyulai, 17 éves fiatalról, akit azért szerveztek be, mert panaszkodott a kollégiumi ételre; egy kisterenyei bányászról, aki több mint harminc éven át jelentett; valamint egy kecskédi plébánosról, akiről még azt is jelentették, miről beszélgetett a gyerekekkel hittanórán. Magyar szerint sokan máig nem tudják, miért veszítették el egykor a munkájukat, miért nem tanulhattak tovább, vagy hogyan kerültek a hatóságok célkeresztjébe.

A miniszterelnök ezután a rendszerváltás utáni kormányokat vette sorra. Felidézte a Dunagate-botrányt, amelyből kiderült, hogy a pártállami titkosszolgálat még a rendszerváltás idején is megfigyelte az ellenzéket és a független újságírókat, miközben az iratok megsemmisítése is zajlott. Szerinte az Antall-kormány átvilágítási törvénye csak szűk körre terjedt ki, a Medgyessy Péter titkosszolgálati múltja miatt kirobbant 2002-es D-209-es botrány után pedig a szocialista kormányok is legfeljebb félmegoldásokig jutottak.

A legsúlyosabb mulasztást azonban Magyar szerint a 2010 és 2026 között kormányzó Fidesz–KDNP követte el. A miniszterelnök azt állította, hogy a korábbi kormánypártok 25 alkalommal utasították el az aktanyilvánosság bővítését célzó kezdeményezéseket, holott kétharmados többségükkel bármikor rendezhették volna a kérdést.

Magyar szerint az iratok visszatartása nem pusztán történelmi mulasztás volt, hanem lehetőséget teremtett a politikai visszaélésekre is. Az információkhoz csak szűk kör férhetett hozzá, a nyilvánosságra került részletekből pedig akár lejáratókampányokat is lehetett építeni, miközben az érintettek sokszor nem tudták ellenőrizni a róluk szóló állításokat. A miniszterelnök szerint az új adatbázis ezt az információs egyenlőtlenséget is csökkentheti.

Nem mindenki volt ügynök, akinek kartonja volt

A politikai bírálatok után Magyar az új adatbázis korlátairól is beszélt. A történészek becslése szerint az egykori állambiztonsági hálózatban összesen mintegy 150-160 ezer ember fordulhatott meg, ehhez képest az induló oldalon körülbelül 60 ezer névre lehet rákeresni.

A különbséget részben az iratmegsemmisítések magyarázzák. Magyar szerint a fennmaradt dokumentumok soha nem adhatnak teljes képet a diktatúra működéséről, de ez nem lehet indok arra, hogy a meglévő iratokat se hozzák nyilvánosságra.

Arra is külön figyelmeztetett, hogy a nyilvántartásban való szereplés nem jelent automatikusan bűnösséget. Egy 6-os kartonból önmagában nem derül ki, hogy az érintett ténylegesen készített-e jelentéseket, és az sem, milyen körülmények között került kapcsolatba az állambiztonsággal.

Magyar szerint a legnagyobb felelősség nem feltétlenül a beszervezett személyeket, hanem a rendszert működtetőket terheli: a pártvezetőket, az állambiztonsági vezetőket és a beszervezéseket irányító tartótiszteket. Azt kérte, hogy a társadalom a megkésett aktanyilvánosságot méltósággal kezelje. Sok család szembesülhet fájdalmas információkkal, akár már elhunyt hozzátartozóiról is, ezért szerinte az ítélkezés helyett elsősorban a kérdéseknek és a párbeszédnek kellene teret adni.

Külön testület segítené a múlt feldolgozását

Magyar után Tarr Zoltán kapott szót, aki már nem az iratok történetéről, hanem a nyilvánosságra hozatal lehetséges társadalmi következményeiről beszélt.

Szerinte az elmúlt évtizedekben az állambiztonsági múltról szóló információk csak töredékesen, sokszor politikai érdekek mentén kerültek nyilvánosságra, ezért nem alakultak ki azok a társadalmi gyakorlatok, amelyek segíthetnének az ilyen történetek feldolgozásában.

Tarr elmondta, hogy a kormány szakértői testületet hozott létre, amelyben pszichológusok és a transzgenerációs traumák feldolgozásában jártas szakemberek is részt vesznek. A testület gyakorlati segítséget szeretne nyújtani azoknak, akiknek a családját vagy személyes kapcsolatait érinthetik a most nyilvánosságra kerülő dokumentumok.

Ehhez beszélgetési segédleteket, mintatörténeteket és tanácsokat készítenek, többek között arról, hogyan lehet egy családi vagy munkahelyi közegben beszélni az ilyen felismerésekről. A kormány külön tájékoztató oldalt is létrehozna ehhez.

A sajtótájékoztató végére elindult az adatbázis

Mire Cseh Gergő Bendegúz ismét átvette a szót, a Nyitottaktak.hu oldal már elérhetővé vált. A levéltár főigazgatója a sajtótájékoztató utolsó részében bemutatta, hogyan lehet keresni az új adatbázisban, és milyen segítséget nyújt az intézmény azoknak, akik a találatok alapján tovább szeretnék kutatni a dokumentumokat.

Az induló adatbázis három irattípust tesz hozzáférhetővé: a 6-os kartonokat, a mágnesszalagos hálózati nyilvántartás adatait és a beszervezési dossziék nyilvántartó könyveit, az úgynevezett B-naplókat.

A részletesebb beszervezési dossziékra még várni kell. Ezekből a levéltárban őrzött és az újonnan átvett iratokkal együtt mintegy tízezer található, közzétételük 2027. február 25-ig, több ütemben történik meg. A dokumentumokat előbb digitalizálni kell, és el kell távolítani belőlük a megfigyelt személyek védett adatait.

A munkadossziékat, amelyek elsősorban a megfigyeltekről szóló jelentéseket tartalmazzák, nem teszik közzé az interneten. Magyar ezt az áldozatok magánéletének védelmével indokolta, Cseh pedig hangsúlyozta, hogy az érintettek továbbra is betekinthetnek a rájuk vonatkozó iratokba.

A főigazgató végül arra is kitért, hogy az új törvény nem kizárólag az online adatbázis létrehozásáról szól. Az 1990 előtti iratok minősítésének felülvizsgálata is zajlik, amelynek ellenőrzésére külön bizottság jött létre. Emellett bővül az érintettek és hozzátartozóik iratbetekintési joga, és a történészi kutatás feltételei is jelentősen enyhülnek.