Szó sincs róla, hogy a négy ukrajnai megye orosz annexiója után elvesztett volna a politikai megoldás lehetősége. A fegyverszünettől a putyini/posztputyini Oroszországgal való stratégiai kiegyezésig számos más kimenete felmerül, ehhez továbbra is fenn kell tartani Ukrajna támogatását.
A 300 ezer tartalékos kevés lesz ahhoz, hogy Moszkva elérje a katonai céljait Ukrajnában, további mozgósítási és tiltakozási hullámok várhatók. Nagy kérdés, hogy mindez hogyan hat majd a putyini rendszer egészére.
A donbaszi harcokat eddig is jellemző véres, felőrlő orosz harcmodor nem változik meg. A bevonultatott tartalékosoknak, akárcsak az ukránoknak, óriási veszteségeik lesznek. A „népszavazásos” annexió viszont belátható időn belül lehetetlenné teszi a politikai rendezést.
Moszkvában és Kijevben egyaránt azzal számolnak, hogy a háború bele fog nyúlni 2023-ba. Hadászati szinten továbbra is Oroszország dominál, a Nyugat éppen azzal sodorná veszélybe Ukrajnát, ha a mostani sikerekre hivatkozva csökkentené a támogatásokat, és valamifajta békekötést próbálna most forszírozni.
A szeparatista „népszavazás” megakadályozása az ukrán ellentámadás legfontosabb eredménye, fontosabb, mint a területi nyereségek. A katonai műveletek kapcsán továbbra is valószínű, hogy Ukrajna villámháborús kísérletek helyett folytatni fogja az orosz erők felőrlését.
A legismertebb orosz katonai magánvállalat nem is magánvállalat, hiszen minden jel szerint a politikai és katonai vezetés irányítása alatt áll. A csoportot övező misztikum az ukrajnai eseményeknek köszönhetően eloszlóban van, ám az biztos, hogy Moszkva a jövőben sem fog lemondani a proxyerők alkalmazásáról.
Február 24. óta rengeteg áldozat árán a stratégiai patthelyzetig jutottak a harcoló felek Ukrajnában, és bár az idő valószínűleg az ukránoknak dolgozik, egyelőre nemhogy békére, fegyverszünetre sincs reális esély.
A Dnyipro folyó nyugati partján állomásozó orosz csapatok egyre nehezebb helyzetben vannak, a parancsnokságukat át is telepítették Herszon megye keleti részére, ám a régóta ígért ukrán ellentámadásnak is megvannak a maga komoly korlátai a térségben.
Sok száz fegyverrendszerhez használtak nyugati alkatrészeket, ezeket már nem kapják meg, lehetetlen sorozatgyártani az új generációs repülőgépeket és harckocsikat, leállnak az üzemek, amit kilőnek vagy elhasználnak, azt nem tudják pótolni, a szankciók jelentősen és tartósan visszavetik az orosz haderőt.