Tegnap délután óta elképesztően megugrottak az erre vonatkozó keresések az interneten.
Délelőtt Brüsszelben Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az EUrópai Bizottság elnöke, Martin Schulz, az EUrópai Parlament elnöke és Mark Rutte, az EU soros elnökségét betöltő Hollandia miniszterelnök válságülést tart.
A német pénzügyminiszter szerint Európának most össze kell tartania, és a legjobbat kell kihozni a britek döntéséből.
A tét az egész kontinens jövője.
A magyar kormány ügyesen húzta meg az összeghatárt, hogy radar alatt legyen a kisvonat. Ha indítanak is nyomozást a csalás elleni hivatalnál, az nem azért lesz, mert több utast ígért a kormány Brüsszelnek.
Micsoda? Igazából brüsszeli érdekeket szolgál ki a rendpárti, darutollas polgármester?
A Brüsszel elleni szabadságharcunk ott tart, hogy Orbán egy brit lapban írja az angoloknak, hogy Magyarország büszke rá, hogy mellettük állhat az EU-ban.
A szankciók eltörlésének kérdése állítólag nem szerepelt a napirenden.
Még 1992-ben jelentkeztek tagjelöltnek. Már akkor is elvetették az egészet, most meg aztán pláne.
A zsebszerződések felmondása volt túl gyors Brüsszel szerint. Ha nyernek, akkor kártérítési perek sora következhet.
Jó nagy elemzéssel ment neki Jean-Claude Junckernek a Politico. A bizottság elnöke alig jár be a munkahelyére.
A kinn az kinn, a benn az benn, üzent Wolfgang Schäuble.
„Kérlek, ne menjetek!” - szól a német hetilap címlapja, amelyben a Brexitre való tekintettel angol nyelvű írások is megjelennek.
A német kormány attól fél, hogy túlteljesítik a 2025-ös célt, mert annyira terjednek a nap- és a szélerőművek, hogy már túlterhelődhet a rendszer, és felmehetnek az energiaárak.
Ennyi pénzt követel vissza az EU a tagállamoktól. Bulgária és Románia után a harmadik legtöbb ügy nálunk volt.