„Nem az én világom” – hagyta el a mellettem elhaladó Karácsony Gergely száját a fenti mondat a Madame Tussauds Budapest kiállításmegnyitóján, de feltételezni se merem, hogy a főpolgármester mindezt a kiállított viaszbábukra értette, hiszen másfél méterre voltunk Zámbó Jimmy viaszszobrától, amit épp Zámbó Árpy, Zámbó Krisztián és Zámbó Szebasztián ölelgetett körbe, és hát kevés ennél felemelőbb momentumot tudnék mondani jelenleg Magyarországon.

Ennél talán csak az volt magasztosabb pillanat, amikor Kreinbacher József – a kiállítás hazai szervezőjének, a Dorottya Experience Kft. tulajdonosa, egyben építőipari és borászati nagyvállalkozó – a világ legfényesebb zakójában és legdiszkóképesebb nyakkendőjében elmondta köszöntő beszédét, miszerint: „Arra szeretnélek kérni bennetek (sic), ha csak egy pillanatra is, de hunyjátok le, csukjátok le a szemeteket, és amikor kinyitjátok, engedjétek meg, hogy nagyon nagy szeretettel köszöntselek benneteket itt a budapesti megnyitón.”