Új határátkelőket nyitottak meg Pakisztán és Afganisztán között pénteken, hogy felgyorsítsák a kiutasított afgán menedékkérők hazatelepítését. Pakisztán múlt hónapban rendelte el, hogy novemberig minden hivatalos státusz nélküli afgán menedékkérőnek el kell hagynia az országot. Egyes becslések szerint több mint másfél millió emberről lehet szó.
A határidő két napja lejárt, de a két országot összekötő torkhami határon például még ma is több tízezer ember várakozik. Van, aki hat napja van úton.
A Pakisztánban élő körülbelül négymillió afgán nagyja a hetvenes években, Muhammad Záhir sáh utolsó afgán király megpuccsolása, vagy a tálibok 1996-os hatalomátvétele után érkezett. Sokan közülük még csak nem is jártak Afganisztánban, most pedig nincs hová menniük. Az amerikai hadsereg két évvel ezelőtti kivonulása, és az újbóli tálib hatalomátvétel újabb kivándorlási hullámot hozott.
Az afgán tálib kormány felszólalt a döntés ellen, de a pakisztáni hatóságok valójában már szeptember elején lezárták a két ország közötti jelentősebb határátkelőket, miután lövöldözés alakult ki a pakisztáni és az afgán erők között. Októberben az afgán határ közelében fekvő Mastung egyik mecsetében ötven ember halt meg egy robbantásban - a hatóságok ezt a merényletet is afgánokhoz kötik.
Pakisztán arra hivatkozva utasítja ki az afgán menekülteket, hogy iszlamista merényletekben vesznek részt, és aláássák az ország biztonságát.
Az amerikai hadsereg kivonulásával és a devizatartalékok befagyasztásával a civil és segélyszervezetek is exodusra kényszerültek, lőttek szinte minden nemzetközi segélynek Afganisztánban. Hússzor egy évnyi háború szinte az egész lakosságot kiéheztette, afgánok milliói élnek jelenleg is létminimum alatt, legtöbben az élelmiszert és egyéb alapvető szükségleteket sem tudják kifizetni. Több millió nincstelen ember erőszakos visszatoloncolása könnyen humanitárius katasztrófához vezethet.
(via AFP, Reuters)
A tálibok elfogadhatatlannak tartják a lépést.
Elkerülhető lett volna, hogy Afganisztánban az iszlám fundamentalizmus maradjon az egyetlen államszervező erő? Nem húsz, inkább negyven éve illant el az esély, hogy Afganisztán konszolidált államként legyen tagja a nemzetközi közösségnek.
Ha magyarázatot keresünk a húszéves afganisztáni háború kudarcára, akkor érdemes úgy vizsgálnunk, ahogy az amerikai politikai és katonai vezetés folyamatában tekintett rá: egy olyan katonai akcióként, aminek a kezdete után egy, legfeljebb két évvel hátra lehet hagyni az országot.
Ígérhettek bármit a tálibok a radikális átmeneti vezetővel, Hasszán Ahund mollával az élen, csoda lett volna, ha a szabadságra vágyó nők milliói megbíztak volna bennük. Az idő pedig az ő félelmeiket igazolta.