„Amikor azzal jönnek, hogy Magyar Péter nemrég még fideszes volt, mindig azt mondom, hogy Nagy Imre meg kommunista volt.”

A mellette ülő felesége is meglepődött, amikor az addig csendben bólogató nyugdíjas férfi a váratlan történelmi párhuzammal csatlakozott be a beszélgetésünkbe. Sok mindenre számítottam, amikor Magyar Péterről és a Tisza Párt választási esélyeiről kezdtem kérdezgetni a miskolci fórumra várakozókat, de arra nem, hogy Nagy Imre is szóba kerül. Pedig a környezet abszolút a kommunistákat idézte.

Az Újgyőri főteret két, szocialista stílusban épült bevásárlóközpont uralja, a Vasas Szerszám Központ és a Bükk Áruház. Ott áll a közepén a szocialista képzőművészet egyik gyöngyszeme, a Munkástrón elnevezésű szobor, pár méterre tőle pedig egy szintén gyönyörű, kohászt ábrázoló alkotás. Utóbbi nem véletlenül, hiszen a tér mögött az egykor virágzó Diósgyőri Acélművek torzója tűnik fel. Bár Magyarék eredetileg a Szent István térre hirdették meg a rendezvényt, végül Miskolc legszocialistább közterére tették át. Az egyik miskolci Tisza szigetes szerint azért, mert nem akarták, hogy kétszer ugyanott legyen.

Kedd este másfél év alatt negyedszer tartott fórumot Miskolcon Magyar. Tavaly novemberi beszédét mi is a helyszínen hallgattuk meg. Akkor már nyugodtabban és összeszedettebben beszélt, mint a berobbanását eredményező tavaszi EP-kampányban. Alig emlegette Orbán Viktort, a fideszesek savazása helyett a Tisza szakpolitikai elképzeléseit hangsúlyozta. Már nem ösztönös népvezérként, hanem megfontolt politikusként járta az országot.

Az azóta eltelt tíz hónapban megint sokat változott. A mostani fellépése teljesen más volt, mint a novemberi. Újra keményen bírálta a fideszes elitet, de közben hosszasan beszélt a Tisza választási programjáról is. A legnagyobb különbség azonban nem a tartalomban, hanem a formában volt. Magyar duzzadt az önbizalomtól, és a lendületét kétórányi beszéd után sem vesztette el. Úgy élt a színpadon, ahogy magyar politikusok közül csak Lázár János szokott.