Nem sokon múlt, a kormányfőt 325-en támogatták, 306-an viszont a távozására szavaztak. Ettől persze még semmi sem oldódott meg.

A brit parlament egy héten belül leszavazta az alkut is, és az alku nélküli kilépést is. Ebből csak egy dolog következhet. De azt se akarják.

A brit hagyományokhoz illeszkedve a labdarúgásból vett példával foglaljuk össze a helyzetet.

Történelmi vereséget szenvedett a brit miniszterelnök kilépési javaslata. Jeremy Corbyn bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen.

A brit miniszterelnök drámai hangú cikkbe sürgeti a képviselőket, hogy kedden szavazzák meg az általa javasolt kilépési feltételeket.

Hogy feloldják a parlamenti patthelyzetet, amely miatt egyelőre kilátástalan a Brexitről kötött megállapodás elfogadása.

Angliában már terheléses próbákat is tartanak, hogy megnézzék, bírná-e az infrastruktúra a vámoltatás visszaállítása után keletkező 47 km-es kamionsorokat.

A felmérések szerint az emberek többsége már új népszavazást akar, és inkább EU-tagok maradnának, de erre már nincs idő.

Mert hozott néhány olyan döntést, amit ő és a frakció nem tud elfogadni.

Ha nincs alku az EU-val, elvben újra ki kell építeni az ír-északír határt. Ez ellentétes a békeszerződéssel, ezért komoly esély van a polgárháború kiújulására.

A Brexit lehetetlen helyzetbe hozta az Egyesült Királyságot, ráadásul Írország diktálhatja a feltételeket. Ez a történet arról is szól, hogy egy rövidlátó politikai vezetés hogyan okozhat elképesztő károkat egy jól működő rendszerben is.

Az Európai Unió színeire festették a fények London büszkeségét, az óriáskereket.

Ha minden kötél szakadna.

Akadtak, akik szerint a királynő talán választhatott volna kevésbé hivalkodó helyszínt is a brexitet is említő beszédéhez.

101 nap van hátra a határidőig, és egyelőre nem látni, mi oldhatná fel a patthelyzetet.