Utoljára a tízes évek közepén hívta be az oroszokat az el-Aszad rezsim.
A volt al-Kaidás lázadók a város több pontját is elfoglalták.
Lovasszobrot döntenek le teherautóval, Bassár el-Aszad-portrékat tépdesnek a falakról.
A „szegények bankjával” világhírűvé vált Nobel-díjas Mohammad Junusz az ország második felszabadulásának nevezte Haszina lemondását.
A megosztott testület odáig nem ment el, hogy megállapítsa, felkelés volt-e Trump részéről a Capitolium ostroma. Inkább arra szorítkoztak, hogy meghatározzák, jogában áll-e az államoknak, hogy eltiltsanak egy elnökjelöltet az indulástól.
Sehogy se jó.
Az egyre embertelenebb körülmények között fogva tartott ellenzékit azzal vádolják, hogy Putyin erőszakos megbuktatására készült, miközben a lövöldözve Moszkva felé vonuló Wagner-katonák szabadon távozhattak.
Az orosz hadvezetést mély krízis emészti, a wagneres „felkelés” bukása korántsem jelenti azt, hogy minden a helyére került. A fegyveres erők berkeiben fokozódik az elégedetlenség, a főtisztek lojalitása kérdéses, de az elit most még eléggé tart Putyintól ahhoz, hogy kitartson mellette.
Utasította a szövetségi büntetésvégrehajtást, hogy Miamiba és Washingtonba is küldjenek oszlató alakulatokat.
A hivatalos tájékoztatás szerint a rendőrök és a nemzeti gárdisták viszonozták a tüzet, miközben egy parkolóban oszlattak.
Néha nagyon nehéz felkelni, és kevés a jutalom is, amit kapunk érte. Amit ő kapott, azért te is felkelnél reggel.