Július 1-jén lépett életbe a honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet. Módosításainak egy része érthető, de nem árt tudni, hogy a kontraszelekciós rendszer generációk óta újratermeli a problémákat. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Belsős helyzetértékelés a Magyar Honvédségről, 2. rész.
A háborút hogyan máshogyan is lehetne megállítani, mint hadsereggel, nem?
„Mostantól a hét területvédelmi tartalékos ezred kéthetes váltásban a főépület előtt teljesít díszőrséget.”
Dél-koreai katonák figyelmeztető lövéseket adtak le.
A lengyel kormány szerint egyre gyakoribbak az atrocitások a határon, ezért a hetekben kirendelt rendőröknek fegyvereket is adnak.
Orbán bement a Kossuth rádióba, hogy 25 percen beszéljen a háborúról és elmondja, hogy „centiméterekre vagyunk a tényleges pusztítástól.”
Mivel a legnagyobb ellenzéki párt is ugyanezt szeretné.
És Nigerből is. Éppen azután, hogy kiderült, mindkét ország szorosabb partnerséget alakítana ki Oroszországgal.
Olekszandr Zincsenko a fronton is harcolna.
A Gázai övezetben fogvatartott túszok hozzátartozói szerint Netanjahu miatt sikertelenek a tárgyalások.
El akarják foglalni Harkivot, Ukrajna második legnépesebb városát, ehhez kellenének a friss erők.
Hanem épp azért, mert el akarják kerülni azt.
Ide tervez Orbán Viktor fiának előkészítésével a honvédség katonai missziót. A magyar kormány pedig inkább küldene pénzt csádi katonák kiképzésére, mint Ukrajnának.
Első olvasatban elfogadták, néhány héttel azután, hogy a nagy port kavart előző verziót még visszadobták.
A gázai háború kezdete óta ez az első eset, hogy amerikai katonák ellenséges tűzben haltak meg a Közel-Keleten.