Eddig Kína nyelte le a világ újrahasznosítható szemetét, de már nem kér belőle.
A kínai közösségi oldalakon óriási indulatok söpörnek végig ezekben az órákban. Az online lincshangulat éppen most fordul át a másik főszereplő ellen.
Az épülő digitális totalitárius államban a konfliktuskezelés legjobb módja nem a viták rendezése, hanem rengeteg adattal és algoritmussal felmérni, ki csinálhat bajt, majd ennek megfelelően kezelni a problémát. Ha kell, táborokban, tömegesen.
Az ország ilyenre még nem vállalkozott a modern történelmében. A bázis az Afganisztánt Kínával összekötő, Tádzsikisztánnal és Pakisztánnal határos Vakhan-folyosóban lesz.
Egy jelentésre hivatkozik, de többet nem árult el.
Egy új törvénytervezet már nem említ korlátozást. Évtizedeken át egy gyerek volt a limit, 2016 óta kettő.
Ez három hónapon belül a második ilyen eset, a Didi Chuxing szolgáltatását hétfőtől átmenetileg le is állítják.
A visszafogottabb becslés szerint is 30 emberüket végezték ki a 2010-es évek elején. Gyanakodtak kettős ügynökre, beszivárgásra, de a jelek szerint saját slendriánságuk okozta a hálózat vesztét.
Ye Jianming két év alatt több mint egymilliárd dollárért vásárolt be a cseheknél. Majd váratlanul félreállították, és jelenleg senki nem tudja, mi lesz a befektetések sorsa.
Peking elsőre nem örült, hogy az országnak mégsem kell a kínai hitel.
Mindenhová elvisszük a fényt.
Salvador döntése után már csak 17 ország tart fenn diplomáciai viszonyt Tajvannal.
Az úttörő ott segít, ahol tud.
Ha tényleg együttműködik a cég a kínai kormánnyal, arról a Google több mint ezer dolgozója tudni szeretne, ugyanis nem szeretnék magukra venni ezt az erkölcsi terhet.
Eladósodtak, és most nem tudnak törleszteni. A Csendes-Óceán hasonló gonddal küszködő szigetei arra kérik Pekinget, hogy engedje el a tartozásaikat.