Az országba, ahol etnikai tisztogatás zajlik ellenük.
Aung Szan Szu Csí először mondott nagy tévébeszédet a rohingya krízisről. A kormány elítéli az erőszakot, de Mianmarnak túl sok problémája van egyszerre.
A kormány szerint a muszlim kisebbség tagjai nagyon komoly veszélyt jelentenek az ország biztonságára.
Min Aug Hlaing, a nagyhatalmű mianmari hadsereg tábornoka szerint a rohingyák elleni hadjárat "nemzeti ügy".
Az Amnesty szerint egyértelmű, hogy szervezett kampány folyik. Jelentésük szerint eszkalálódik a konfliktus, megbízható értesüléseik szerint már rohingyák is gyújtogatnak.
Most már közel 400 ezer mianmari rohingya menekült át Bangladesbe.
Elvégre lehet, hogy végre mondania kellene valamit arról, miért mészárolják le az országában egy kisebbség tagjait.
Úgy tűnik, a mianmariak csak annyi rohingya muszlimot akarnak megölni, hogy az életben maradt százezrek örökre elmeneküljenek az országból. Az életben maradtakat viszont senki sem látja szívesen.
A dalai láma pedig azt mondta, Mianmar vezetése emlékezzen Buddhára, mert ő segített volna a rohingyáknak.
Az egy hónapos, egyoldalú tűzszünettől azt remélik, hogy enyhülhet a humanitárius katasztrófa. A mianmari hadsereg százezrével űzi el a rohingyákat az országból.
További százezrek sínylődnek a mianmari katonák fogságában.
A burmai népirtás újabb brutális fordulata ez.
Az ország Nobel-békedíjas külügyminisztere nagyjából annyit mondott, megteszik, ami tőlük telik.
Megérkeztek Bangladesbe a Tula Toli-i mészárlás túlélői. Van köztük aki elvesztette a nejét, négy fiát, hét lányát és két unokáját. És olyan is, aki a háza romjai között lefejezett nagyanyjára bukkant.
Rohingyák százezrei menekülnek Banglades felé, nyomukban a házaikat felgyújtó, a férfiakat meggyilkoló, a nőket megerőszakoló mianmari hadsereggel. Nem úgy tűnik, hogy a világ képes lenne segíteni rajtuk. A Nobel-díjas Aung Szan Szu Csí meg nem is akar.