2002-ben a kormányzó Fidesz elveszítette a választásokat, a politikából pedig pártok vetélkedése helyett hirtelen a mindennapok háborúja lett. Részlet a Győzelmi kényszerből.

Miért nem számít sem Putyin, se Mariupol? Miért a buzizás kapta a legnagyobb éljenzést? Végignéztük Orbán kampányzáróját Székesfehérváron, és a tömegben állva rájöttünk a megoldásra.

Gyáva volt Orbán Viktor kiállni vitázni? Zavarja, hogy nincs programja a kormánypártnak? Ki lenne a fideszesek szerint a megfelelő baloldali vezér? Orbán Viktor kampányzáróján jártunk.

Összevágtak egy videót, hogy el tudjuk képzelni.

A Fidesz elnöke Székesfehérváron állította csatasorba a harcosait azzal az üzenettel, hogy bár nagyon lejt a pálya az ellenzéknek, ne felejtsék: Fidesz = béke.

Az ellenzék vezetője reagált arra, hogy a miniszterelnök szerint „a baloldal lepaktált az ukrán kormánnyal”.

És akkor „aszongya”, hogy „mini Feri”...

„Ha nyernek, megindulnak a fegyverszállítmányok, elzárják a gázt, és tönkreteszik a gazdaságot.”

„Fontos üzenet Orbán Viktortól, Magyarország miniszterelnökétől” tárgyú levelet kaptak meg sokan, akiknek valaha dolguk volt az agrárkamarával. Akár akarták, akár nem.

A miniszterelnök elmondta, mi történik azokkal, akik feladják az önazonosságukat azért, hogy hatalomra kerüljenek.

Még a hangsúlyokra is külön figyelmezteti magát.

De nem AZON a harcmezőn.

A lengyel Para-Kovács–Tölgyessy-kentaur túlságosan szeret bennünket ahhoz, hogy kimondja, mekkora szarban vagyunk. Ziemowit Szczerek: Via Carpatia.

Szerintük „a népszavazásban feltett kérdéseknek sincs semmiféle alapja”, ezért arra kérték, hogy ha csak „ez akadályozza meg abban, hogy végre emberhez méltó javadalmazást adjon a közoktatásban dolgozóknak”, máris intézkedhet.

Ilyen jellegű és ennyire kockázatos kötéltáncra ősidők óta nem kényszerült a magyar miniszterelnök, aki ezt elsősorban magának köszönheti. De hogy lezuhan-e, az egyesült ellenzék teljesítményén is múlik.