Nem érzi azt a társadalom részéről, hogy szükség lenne a munkájára, szellemiségére, hivatástudatára.
Mire megjelent a tanév rendje, a pedagógusok többsége felvette a munkát az iskolákban – de nem ez a legnagyobb baj a rendelettel. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint olyan oktatási döntések születnek, amelyeknek egyelőre nem látszanak a következményeik.
A betöltetlen tanári állások negyede a fővárosban van.
Hogy pontosan mire kell majd esküdniük a tanároknak, az nem derült ki a tervezetből, amiből kimaradtak a pedagógusok bérezésére vonatkozó részletszabályok is.
A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy látja, „a pedagóguspályának nőtt a presztízse és a vonzereje”.
Attól tartott, hogy a pedagógus meg fogja nézni a mobilján tárolt képeket, ezért vissza akarta venni a készüléket.
Egy állami adatbázisban több mint ötezer pedagógus álláshirdetés található. Abszolút értékben Budapesten és Pest megyében a legrosszabb a helyzet, itt van az üres állások egyharmada. Létszámarányosan Nógrádban van a legnagyobb baj.
Az intézményvezetők különböző trükkökkel igyekeznek betapasztgatni a hiányokat a rendszerben.
Szerinte ez a törvény „tartalmilag már más, mint az, amely a tiltakozást kiváltotta”.
A tiltakozás leverése olyan fontos volt a kormánynak, hogy nem számított, milyen károkat okoznak a státusztörvénnyel Magyarország jövőjének. Az állampolgárok ügyeinek képviseletével megbízott honatyák pontosan tisztában voltak azzal, hogy mit okoznak, amikor megnyomták az igen gombot.
Tíz tanári állást kellene betölteni, és egy iskolapszichológusra is szükség lenne a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola álláshirdetése szerint.
Pedig Gulyás Gergely a hétfői kormányinfón azt mondta, nem számítanak tömeges felmondásra.
A parlamentben a státusztörvényről vitáznak, az épület elé az Egységes Diákfront szervezett tüntetést. Egy tanár itt jelentette be, hogy 31 év után elhagyja a pályát.
Elutasították a kormány legújabb ajánlatát, valódi garanciát követelnek a béremelésre.
Az öt legnagyobb problémának az alacsony béreket, a magas munkaterheket, a tanári autonómia hiányát, a tananyag nem megfelelő összetételét és az adminisztrációs terheket tartják.