Miután a brit dalszerző-énekes Charli XCX kiadta „Brat” című hatodik stúdióalbumát, rajongói azonnal bratként kezdtek hivatkozni magukra, és olyan virális mémekké változtatták az album artworkjét, hogy mostanra az egész közösségi média egyetlen óriási bratviccnek tűnik. A koszos lime-zöld szín és az Arial Narrow betűtípus nem állt meg az internetnél, a popkultúra és az aktuálpolitika meghatározó vizuális eleme lett.
Egyesek egy nappal korábban érkeztek, hogy megkaparinthassák a limitált cipő első darabjait, mások euforikus állapotba kerültek a vásárlástól, és senki nem mondta, hogy ne érte volna meg az ötvenezer egy pár cipőért.
A rajongói hónapokat is hajlandóak sátrazni a koncerthelyszínei előtt, a Harvardon kurzust indítanak róla, a Time magazin az év emberének választotta. A countryénekesből lett popikon egyszerűen megkerülhetetlen volt idén. De miért?
Azzal henceg, hogy nincs önnél nagyobb karácsonyizene-rajongó? A kvízünkön kiderül, mi igaz ebből: dalszöveg-részleteket kell felismerni.
Például a Dokk és a Studio épületeit.
Öt éven belül lesz egy popkulturális központ is.
„Ott a közönség, azt mondod. Ez igaz. Tudod, mekkora közönség volt a »Megéneklünk, Románia« Nemzeti Fesztiválon a néhai Nicolae Ceauşescu főtitkársága és elnöksége alatt?” TGM cikke Lovasi Andrásnak.
A következő pillanatban két kövér, félmeztelen, a fején gumi delfinmaszkot viselő férfi önkielégítésre emlékeztető mozdulatokkal keringett egy színpadon.
Olyan korszakmeghatározó alkotás ez, mint a Mentos forradalmi debilreklámjai a 90-es években. A gyengeelméjűséget ötvözi a fetisiszta szexuális szubkultúrák látványvilágával. Elemzés!
A popzene, ami évtizedeken át sokaknak élet-halál kérdése volt, ma már egyre kevésbé fontosabb. De miért nem vernek már meg senkit a zenei ízléséért, és mi jön ezek után?