Közben a lap volt dolgozói elkérik a bezárt lap kiadási jogait, ha már az Opimus Press nem akarja kiadni.
Még a Szigetre tette ki az 1956-os Emlékbizottság, de még mindig nem vették le, ahogy azt sem ismerték el, hogy Pruck Pál látható a képen. (Bónusz: megtaláltuk Dózsa László elfeledett, harmadik halálát is!)
Ezt a marketingstratégiát még tanítani fogják.
Minőség, méltányosság és mértéktartás - vége az utolsó normális, független gazdasági hetilapnak.
Az 56-os emlékévnek köszönhetjük, hogy megjelent Szöllősi György Puskás-könyve spanyolul. És sikerült diktatúrában is dicsérni a helyiek szabadságszeretetét.
Több mint egy hónappal az 56-os plakátbotrány kitörése után sem Dózsa László, sem Schmidt Mária nem ismerte el, hogy a Pruck családnak van igaza.
Szöllősi György és Schmidt Mária a Terror Házában.
Azt mondta, ők nem akarnak nagy ügyet csinálni ebből.
Összeszámoltuk: három igazán értékes és szórakoztató forradalmi tartalom készült a hatvanadik évfordulóra. Egyikhez sincs köze a romkocsma dekorációkkal, forradalmi koktéllal és halszagú Magyarországgal operáló emlékbizottságnak.
A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója közben „valamilyen jól kiszámított, előre elhatározott politikai támadásról” beszél.
Az 56-os forradalom hiteles krónikása Anettkának vallott a szexuális teljesítőképességéről.
Ha csak egy cikket olvasol el a Pruck Pál-fotóról és Dózsa László állítólagos hőstetteiről, ez legyen az. De ha Schmidt Mária állításai közt akár csak egy konkrét bizonyítékot is keresel, ne ez legyen az. Végre kiderül az , ki akarja elvenni 1956 emlékét „az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal”.
Kitart mellette, hogy Dózsa László szerepel a képen, de a Pruck-családnak nem vele van vitája, hanem azokkal, akik szándékosan mocskolják '56 emlékét.
Nem vették meg ugyanis a kép jogdíját, ezért ügyvédhez is fordult Russel Melche fotós. Hogy még kínosabb legyen: Melche-t amúgy meghívták Budapestre, egy, az Emlékbizottság által támogatott eseményre, aminek az apropója éppen ez a fotó.