Kutakodtak, kutakodtak, de sehol semmi.
Az amerikaiak akartak valamit, amit elértek volna, ha a jegybank nem csinált volna valamit. De végül mégis úgy lett, ahogyan az amerikaiak akarták, de nem teljesen úgy. És különben is: semmi sem az, aminek látszik.
Szívroham vitte el az európai radikális jobboldal sztárját.
Thomas de Maiziere egy nagy német szövetségi titkosszolgálatot szeretne.
15 napja választották meg elnöknek, vagyis már 15. napja kaphatná ugyanazt a napi titkosszolgálati jelentést, amit az elnök. De ő csak kétszer vett részt a tájékoztatón.
Ugyanakkor nem tagadják, hogy felkeresték a 444 cikkében szereplő újságírót.
Orbán-Schwarzkopf Balász történész elképesztő dokumentumokra bukkant a terrorizmus, a török maffia és a magyar kormány egykori kapcsolatairól. Szerinte a mostani migrációs válságkor sem elég csak a felszínt figyelni.
A 80-as évekből származó dokumentumok szerint elég elnézőek voltak a magyar hatóságok.
Mert a lehallgatókészülékek valóban filléres eszközök. Az viszont igaz, hogy a titkosszolgálatnak nincs szüksége ilyenekre. De még ez se zárja ki, hogy a megszerzett információ végül náluk kössön ki.
Csak lehallgatással megszerezhető információkra rákérdező rendőrök, a beszélgetés közben visszajátszott felvételek, válóperben előkerült lehallgatási leiratok ellenére a kamara nem érzi úgy, hogy bizonyíthatók lennének az ügyek.
A Google jóindulatú, mosolygós geek vállalkozásnak indult. Az elmúlt évtizedben azonban Eric Schmidt irányításával az amerikai nagypolitikába mélyen belemászó, a titkosszolgálatok igényeit kiszolgáló, azok feladatait átvállaló, külföldi forradalmakat befolyásoló csapásmérő eszközzé vált. Hogyan történt?