Ungváry Krisztián történész megírta, miért hagyta ott az 56-os Intézetet benyelő állami intézetet. Marinovich Ede ugyan nem volt hálózati személy, de társadalmi kapcsolatként jelentett az ismerőseiről.

Kipróbálta, mennyire dolgozhat szabadon, miután a kormány kedvenc történetkutatója bekebelezte az '56-os Intézetet. Eddig bírta.

A történész szerint a demokratikus ellenzék nem fideszes képviselőit kiradírozták a rendszerváltók közül.

Kipróbálja, hogy a kormányzati intézménynél mennyire gondolják komolyan a függetlenségről szóló szabályokat.

Eddig az intézet nem volt teljes szinkronban az állami emlékezetpolitikával.

Ki akarta járni, hogy visszatérhessen, mert hazafinak tartotta magát, és úgy érezte, Magyarországon kell meghalnia.

Megvalósult az ellenzéki egység: mind elutasították Ungváry Krisztián javaslatát, hogy bojkottálják a 2019-es ep-választást. Aztán jött Demszky Gábor, és ráförmedt Ungár Péterre.

Az ügynökmúltat kutató történész szerint azért nem tér el soha „a Főnök utasításától” a Fidesz-frakció, mert „fogják a töküket”.

A történész szerint ezért nem hozta nyilvánosságra a dokumentumokat egyetlen kormány sem.

Egy Münchausen-szindrómás hazudozó volt a forrása a XX. századi magyar történelem egyik legnépszerűbb anekdotájának arról, hogy Fusch Jenőt kitüntették a nácik.

A szófiai követségen dolgozott, amikor beszervezték.

A történelem a szemünk előtt zajlott: a kultúrák közötti párbeszédben a két gondolkodó megpróbálta értelmezni a második világháborút.

Schmidt Mária sziluettje tűnik fel a háttérben, aki hosszú ideje szeretné bedarálni az OSZK osztályaként működő műhelyt.

Biztonsági őrök sorfala állta körbe a Kossuth teret, ahol Orbán Viktor beszédet mondott. Őt magát nem is lehetett hallani az ellentüntetőktől. Ungváry Krisztián véres fejjel sípolt tovább, miután megütötték. Ilyen volt október 23.