Öt éve egy frankfurti Van Gogh-kiállításon a legtöbb figyelem egy üres képkeretnek jutott. A festményt, amit 1911-ben kiállítottak benne, előbb elkobozták a nácik, majd „megkérdőjelezhető körülmények között” cserélt gazdát két bankár között. Aztán felbukkant a történetben egy zűrös japán üzletember, egy még zűrösebb osztrák, adótartozás, százmillió dolláros adósságok, hamvasztással fenyegetés és egy hallgatag olasz család is.
Bár maga a befújás nem károsította a sziklákat, szakértők szerint a letakarítás kockázatos.
Az eset néhány órával az ítélet kihirdetése után történt.
A gyűjteményt kezelő alapítvány próbálja megállapítani, hogyan és kiktől kerülhettek a művek a gyűjteménybe.
Egy kézírásos táblát hagytak a helyén, miszerint „Éjszaka egy kicsit meglepődtem, most valahol máshol vagyok az ecsetemmel”.
A vető című festményre locsoltak borsólevest. A képet üveg védte, így nem esett benne kár.
Jobban védünk egy festményt, mint a bolygónkat? - kérdezték az aktivisták.
A holland festő takarékosságból gyakran használta fel a vásznai hátoldalát.
A műveket tavaly lopták el, és azóta sem kerültek elő.
Később a festménnyel a jobb hóna alatt, a pöröllyel a bal kezében távozott az épületből az ajándékbolton keresztül.
A kiállítást a járvány miatt már korábban bezárták, de a betörők így is bejutottak az épületbe.
Művészettörténeti relikvia.
Csak hát szegény volt, így olcsó festéket használt, a rossz minőségű rózsaszín pedig hamar kifakult.
A Csendélet gyümölccsel és gesztenyével című festményt 1960-ban adományozták a San Franciscó-i Szépművészeti Múzeumnak, de a kételyek miatt eddig nem szerepelt a katalógusban.
Hát hol marad a tisztelet?