Az ügynök, aki halála után jött ki a fényre

Molnár Gál Péter nem akarta megjelentetni ezt a könyvet, mert nem tartotta elég jónak. A kritikusnak igaza volt: a könyve tényleg nem jó.

De érdemes elolvasni.

Méghozzá leginkább azért, mert ez az első ránézésre csapongó, széttartó szöveg egy mélyebb szintjén végig ugyanarról beszél következetesen: a történelem bonyolultságáról. Ha az a korosztály, amely nem élt benne, szeretné megérteni ezt a szocializmusnak nevezett valamit, amit máig sem tud feldolgozni vagy maga mögött hagyni a magyar társadalom, a Coming outban meglepő szövetségest talál. Legalább is nekem kevés tanulságosabb olvasmányom volt a Kádár-kor értelmiségének életéről, miközben évek óta egyre nyilvánvalóbb, hogy az ő kérdéseik kezdenek egyre inkább a mi problémáinkká válni.

„Nem igazán szép dolog”

Talán még mindig viszonylag sokan emlékeznek a néhány mondatossá töpörödő alaptörténetre: a 20. század második felének egyik - egyesek szerint: a - legfontosabb színházkritikusa, Molnár Gál Péter az írásait évtizedeken át közlő Népszabadság 2004. november 20-i számában rövid nyilatkozatot tett közzé:

„Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről mondani nem fogok.”

Három nappal később a Népszabadság vezércikkben jelentette be, hogy MGP nem írhat több kritikát: