Az ókori Egyiptomnak három nagy korszaka volt: az Óbirodalom, a Középbirodalom és az Újbirodalom, amelyeket átmeneti időszakok választottak el egymástól. Ezek az átmeneti szakaszok véresek és zűrzavarosak voltak, felfordulást és hanyatlást hoztak. Nagyjából így tudjuk a tankönyvekből, a múzeumi tárlatok kísérő szövegeiből vagy akár a Wikipedia-oldalakról.
Pedig sok jel mutat arra, hogy ezek az átmeneti időszakok nem sokban különbözhettek a „nagy” és „dicsőséges” birodalmak korszakától, leszámítva mondjuk, hogy ezekben a periódusokban nem egyetlen uralkodója volt Egyiptomnak. Az erős birodalmak vs. zűrzavaros válságidőszakok felosztás a 19. századi európai tudósok fejében jött létre, akik a kortárs, modern nemzetállamok ideáit vetítették rá az ókori Egyiptom történetére. Azaz: a gondolkodásunkat máig meghatározó művekben aszerint vált az egyik időszak hanyatlóvá, a másik felívelővé, hogy éppen létezett-e erős központi hatalom, ami valamennyire megfeleltethető a modern államnak.
A zűrzavarosnak bélyegzett átmeneti időszakok az ókori Egyiptom történetének közel harmadát fedik le, és egyébként jelentős, izgalmas politikai fejleményeket hoztak. Közben a jellemzően virágzónak gondolt birodalmi időszakok egyes periódusaiban, a valóban erős központi hatalom létezése mellett is véres belső harcok zajlottak, erőszakosan üldözte az állam az etnikai kisebbségeket, terjedt a kényszermunka.
Ez csak egyike a példák sokaságának, amelyeket a „The Dawn of Everything: A New History of Humanity” (A mindenség hajnala: az emberiség új története) című könyv felvonultat. A két szerző, David Graeber és David Wengrow monumentális kísérletre vállalkozott: tényleg megpróbálta teljesen újraírni az emberiség történetét. De nem valami új óriásnarratívát akartak adni, hanem éppen azt akarják megmutatni, miért félrevezető, ha a történelmet teleologikus módon, valamilyen előre elképzelt céllal próbáljuk leírni.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?