„Soha nem gondoltam, hogy ide jutok, de el kellett hagynom Oroszországot, gyalog átkelve a határon az éjszaka közepén, a pánikszerűen összepakolt csomagommal a hátamon, a kutyámat húzva. Úgy érzem, becsapódott mögöttem egy óriási ajtó. A szüleimet is alig volt időm felhívni. Őrült idők.” Ezt írtad a Twitteren március ötödikén hajnalban. Mi történt akkor?
Annak ellenére, hogy a Meduza központja Rigában van a 2014-es indulás óta, én végig Moszkvában voltam a családommal. Riporter és szerkesztő vagyok, ott akartam lenni a helyszínen. (A Meduzát a Lenta.ru-tól kirúgott, illetve onnan távozott újságírók alapították, és azért működik Lettországban, mert már 2014-ben is úgy érezték, csak Oroszországon kívülről tud üzemelni a lap. - A szerk.) Sokszor kell személyesen találkozni emberekkel - vannak kormányzati forrásaink, akik semmilyen titkosított csatornában nem bíznak, csakis személyesen lehet velük beszélni. Ez persze csak egy szempont, és talán a legkevésbé traumatikus része annak, hogy el kellett hagynom az országot, pláne ilyen gyorsan.
Március elején a szóbeszéd arról szólt, hogy statáriumot fognak bevezetni Oroszországban. Tudtuk, hogy március negyedikén összeül az orosz parlament mindkét háza. Ez különleges esemény, azt mutatta, hogy azonnali hatállyal be akarnak vezetni valamit. A statárium azt jelentette volna, hogy szabadságjogokat felfüggesztenek, és a határokat is lezárhatják.
A szóbeszéd csak részben volt igaz. A parlament tényleg összeült, de nem statáriumot vezettek be. Aznap viszont, amikor megérkeztünk Rigába, március negyedikén éjjel, azt láttuk, hogy a Meduzát blokkolták Oroszországban. Putyin pedig aláírta a törvényt, ami lényegében kriminalizálta a munkámat. Azzal a munkával, amit most végzünk a Meduzával, büntetőeljárást kockáztatunk.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?