Putyin és a sokat emlegetett NATO elleni támadás

• Bő másfél évvel ezelőtt egy német elemzőintézet elkezdte számolgatni, hogy mikor juthat el oda az oroszok haderőfejlesztése, hogy eséllyel támadják meg a NATO-t.
• Azóta ez a kérdés rendszeresen előjön. A politikusi nyilatkozatokban repkednek az évszámok, most éppen az évtized vége a közmegegyezés.
• A katonai elemzők megosztottak, szerintük Putyinnak esze ágában sincs megtámadni a NATO-t, mások szerint viszont a balti államok valóban nem lehetnek nyugodtak.
• Abban mindenki egyetért, hogy Európának tényleg muszáj felpörgetnie a haderejét, hogy Putyinnak eszébe se jusson támadni, és erre legalább jók a közvéleményt felrázó, dermesztő nyilatkozatok.

Jól ráijesztett Mark Rutte NATO-főtitkár múlt hétfőn azokra, akik nem annyira követték mélységükben a katonai híreket az elmúlt években. Arról beszélt, hogy Oroszország öt éven belül készen állhat az Európa elleni támadásra, úgyhogy nagyon gyorsan fegyverkezni kell.

Ezek a gondolatok nem újak. A nyugati politikusok és védelmi, hírszerzési főnökök szeretnek konkrét dátumokkal dobálózni, feltehetően azért, hogy átélhetővé tegyék a fenyegetést. Az öt év volt már kettő, három, nyolc, tíz is, ezzel párhuzamosan pedig folyamatos a vita arról, hogy vajon tényleg ez-e Putyin célja.

A kavicsot 2023 novemberében a németek dobták be az állóvízbe. Az orosz-ukrán háború kitörése után Európa sokáig le volt sokkolódva attól, hogy a II. Világháború után ismét fegyveres harcok vannak a kontinensen, és az első időszakban még mindenki azt elemezte, hogy mi lesz Ukrajna sorsa, hogyan állnak a frontok, és mit csinálhat jogilag vagy katonailag a NATO, ha Putyin esetleg úgy dönt, hogy a nyugati védelmi szövetséget is megtámadja.

Aztán a németek bejelentették, hogy megerősítik a hadseregüket, a világháború utáni szándékos szerénység és visszafogottság után erőteljes Bundeswehrt építenek, mert a világ fordulóponthoz érkezett.

Hogy mi van a döntés hátterében, arra egy pár nappal később publikált, azóta is sokat idézett elemzés világított rá. A DGAP nevű független német külpolitikai elemzőintézet azt írta, a NATO a korábbi évekkel ellentétben már nem zár ki egy orosz támadást. Az elemzés szakértőkre és hírszerzőkre hivatkozva azt írta, hogy Oroszországnak 6 és 10 év közötti időbe telik majd, hogy felépítse a hadseregét akkorára, hogy meg merje támadni a NATO-t. „Az óra abban a pillanatban elkezd ketyegni, hogy az ukrajnai intenzív harcok alábbhagynak”, írták, és arra figyelmeztetnek, hogy a NATO-nak már egy évvel azelőtt felkészültnek kell lenni, hogy az oroszok elérik a háborúhoz elegendő kapacitást, hogy a Kreml ne érezhesse úgy, hogy megnyílt a lehetőség, ahogy a németek mondják, „az esély ablaka”. Ez tehát 5-9 év, írták 2023-ban. Ehhez Németországnak óriási sebességgel kell fejlesztenie, „kvantumugrást kell végrehajtania” a haderőt illetően. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a dokumentum által használt kifejezést dobta be most szó szerint Rutte is.

Az elemzés aztán elszabadította a nyilatkozatokat. Pár nappal később a litván külügyminiszter is elkezdett időtávokat emlegetni, ő azt mondta egy interjúban, hogy ha Ukrajna rákényszerül a háborús alkudozásra, azaz az oroszok részben vagy egészben elérik a céljukat, akkor fel kell készülni egy következő háborúra „talán tíz, talán öt, talán pár éven belül”. Ő az orosz haderőreformot emlegette, amiből ezt a következtetést szűrte le.

Decemberre a lengyelek már 3 évnél tartottak, a nemzetbiztonság vezetője egy lengyel lapnak mondta ezt az időtávot egy lapinterjúban, megnevezve Lengyelországot, Észtországot, Romániát és Litvániát lehetséges célpontként. Szerinte a német elemzők túl optimisták, és ha a háborút el akarjuk kerülni, ebben a három éves időtávlatban kell felkészülni. A véleményvonatra az akkor még hivatalban lévő Biden is rácsatlakozott, és az éppen aktuális, Ukrajnának küldendő katonai segítség megszavazása előtt kimondta, ha Ukrajna veszít, az oroszok megtámadhatják a NATO-t.

Ezeket a nyilatkozatokat hallva már az oroszok is úgy érezték, hogy meg kell szólalniuk. Putyin az orosz állami tévében jelentette ki, hogy Oroszországnak nincs rá oka és nem áll érdekében NATO-országokkal harcolni, az érdekekbe beleérve a geopolitikai, gazdasági és katonai érdekeket is.

Így fordultunk rá 2024-re, és rögtön sűrű két hónappal kezdődött el az év, januárban és februárban megint egymást érték a nyilatkozatok, hogy az oroszok mikor lesznek olyan erősek, hogy megtámadhatják a NATO egyik tagországát.

A brit védelmi miniszter öt évet emlegetett, a német védelmi miniszter 5-8 évet, dán kollégája 3-5 évet. Az észtek februárban publikált éves védelmi összefoglalójában az állt, hogy a következő évtizedben egy szovjet típusú tömeghadsereggel kell majd szembenézniük, a NATO egyik alfőnöke, Rob Bauer pedig úgy fogalmazott, hogy a szövetségesek álláspontja megoszlik, de a legtöbben 3-7 évet emlegetnek.

Ukrajna ≠ NATO

Az év eleji kaotikus nyilatkozatokat már nem hagyták szó nélkül az elemzők. John Foreman, Nagy-Britannia egykori moszkvai védelmi attasséja „Oroszország nem fogja megtámadni a NATO-t” címmel közölt írást a Spectatorban.