Ha Orbán Viktornak igaza van, akkor lehet még a Demokratikus Koalíció szakadatlanul készülődő elnökéből Magyarország miniszterelnöke. Talán nem is kell ehhez más, csak némi világrengető kataklizma.
Feltalálták a tökéletes bizonyítékot a fake news-ra: a nagy büdös semmit. Itt a „Nem ér a nevem, káposzta a fejem!”-taktika.
Az egész rendszer arra épített eddig, hogy a legegyszerűbb, legönzőbb emberek legyenek felháborodva. És akik évek óta síkidegek, nem pont most fognak megnyugodni.
Tíz éven át, a világgazdaság történetének egyik legnagyobb és leghosszabb konjunktúrája meg az EU-ból öntött támogatás mellett bármivel lehetett hülyéskedni. A gazdaságpolitika nem tudott nem zseniálisnak tűnni, pláne hogy százmilliárdok mentek arra, hogy annak hirdessék. De az aranykor véget ért.
Úgy tolták végig a választási kampányaikat, hogy pontosan tudatában voltak annak: a választók megélhetését alapjában meghatározó ígéreteik betarthatatlanok, és jó nagy hazugságokra alapulnak. Gyurcsány és Orbán között annyi a különbség, hogy előbbi ki is mondta ezt.
Jövőre lesz húsz éve, hogy Szalonikiben európai perspektívát ígértek a Balkánnak, most van, aki 2033-as integrációt emleget. Ezek az országok soha nem kapnak semmit , a héten sem kaptak – de ezt már megszokhatták.
Odafér-e még valami a MOL-os szponzorgallérra, és lehet-e KDNP-s a punk&roll? Mit művel a nemzet nagy rockzenekara, és hol lesz ennek a vége, B+?
Amikor a magyarok azt állítják, hogy Ukrajnában az USA és a nácik összefogva harcolnak az oroszokkal, akkor egy több mint hatvanéves szovjet mítoszt terjesztenek, aminek az első fejezete az 1956-os forradalom.
Északon a helyzet fokozódik. Az oroszok ellenlépésekkel fenyegetnek, ha a két, eddig semleges északi ország belépne a katonai szövetségbe. Márpedig a svéd és a finn polgárok már elhatározták magukat. Sükösd Mikós írása.
Philipp Lahm írása a 444-en.
Ha a NER elől el is lehet vándorolni, a modernitás globális paradoxonjai elől aligha. A belőlük fakadó társadalmi szenvedések elől nincs menekvés.
A választás eredménye kiábrándító kudarc lett az ellenzék számára, a sebek nyalogatása épp csak elkezdődött. De nemcsak az derült ki, hogy mi az, ami nem működik, hanem az is, hogy mi lehet az ellenzéki politikai cselekvés új, működőképes bázisa. Kár lenne épp most feladni. Miklósi Zoltán írása.
Gyurcsány, Harangozó, Molnár, Vadai és Z. Kárpát képviselők úgy kezdik meg legalább a negyedik ciklusukat, hogy még soha nem nyertek egyéniben semmit. Át kellene adniuk a mandátumukat, hogy esély nyíljon egyszer majd a kétharmad megtörésére.
A poszt-választási traumafeldolgozás sláger-szitokszava a buborék lett. Pedig buborékban élni jó, különösen ha azon kívül szörnyű dolgok történnek. Nem véletlenül törekszik erre mindenki.
A radikalizmusra radikalizmussal válaszolni ostobaság, a választókat lehülyézni totális tévút, forradalmi helyzet nincs, egy darabig nem is lesz. Továbbra is Orbán Viktor kottájából játszik mindenki, amíg ezen nem bír változtatni a bukott ellenzék utáni új ellenzék, addig minden marad a régiben.