Nem volt könnyű dolguk a fideszes nagyembereknek, annyira sokan kértek szót a kongresszuson, hogy piszok nehéz volt kitűnni a mezőnyből a néhány perces beszédekkel. Mindenki másban próbált gurítani: Balog Zoltán emberek szabdalásáról, Kósa Lajos megnyert ezerévről beszélt, Németh Szilárd burjánzó ellenzéki korrupcióval, Semjén Zsolt emberi minőséggel próbálkozott, a hírhedt mókamester Rogán Antal pedig poénokkal készült. 

Ingoványos területre tévedt a kommunikációs miniszter, mert az orbáni dakotázáson edződött kádereket nem könnyű levenni a lábukról. Ráadásul taktikai hibával nyitott:  prózai hosszúságú baglyos viccel akarta felvezetni a beszédet, ai nem bizonyult jó ötletnek az órák óta Orbán-beszédre szomjazó, szavaztatásban fárasztott, egyre türelmetlenebb küldötteknél:

Nem sokkal később még egyszer megpróbálta lehozni a fáról a baglyot, de csak nem akar sikerülni:

Egy szoftos buzizásba göngyölt jobbikozás következik, de egy olyan összetett mondatba próbálja beletekerni a humort a miniszter, hogy én is csak harmadszor értettem meg, pontosan miről beszél (Havas Henrik közelgő Vona-könyvéről):

Ez volt az a nap, amikor még sorosozni sem sikerült: 

Végső elkeseredésében egy Deutsch Tamástól lopott, jól bejáratott Fidesz-poénnal próbált legalább egy becsületgólt bepasszírozni, hiába:

Közreműködött: Botos Tamás.