A Metropol Hotel az egyik leghíresebb art nouveau épület a Bolsojjal szemközt, néhány sarokra a Kremltől. A közelmúltban olyan sztárok szálltak meg itt, mint Michael Jackson, száz évvel ezelőtt pedig a világtörténelmet írták az épületben: először a cári erők harcoltak belülről a bolsevikokkal, majd a forradalom győzelme után a 217-es lakosztályban fogalmazták az első szovjet alkotmányt. Amikor 2018. október 18-án összeült három olasz és három orosz, ők is történelmi terveket szőttek: a liberális demokráciák megdöntéséről és egy új, oroszbarát Európáról.

De a találkozó nem a nagyívű víziók miatt tartja lázban az olasz és az európai közvéleményt hónapok óta, hanem mert egy nyilvánosságra hozott hangfelvétel szerint a hat férfi arról tanakodott, hogyan tudnának az oroszok törvénysértő módon, titokban dollármilliókat pumpálni Matteo Salvini szélsőjobboldali pártjába. 

A legújabb fejlemény az, hogy a három orosz közül kettőt sikerült azonosítani.

A BuzzFeed News, a Bellingcat és az Insider orosz oknyomozó portál sorozatának legújabb részében többek között az intonáció és a hangfrekvencia elemzésével állapították meg „nagyon nagy valószínűséggel”, hogy a két orosz tárgyaló Andrej Jurjevics Harcsenko és Ilja Andrejevics Jakunyin. A nyilvánosság előtt eddig ismeretlen férfiak nem önmagukban jelentősek, hanem a főnökeik miatt.

Mi van a hangfelvételen?

Ahogy arról korábban írtunk, a 75 perces tárgyaláson (teljes leirat itt) arról volt szó, hogy egy nagy orosz olajcég legalább 3 millió tonna üzemanyagot adna el az Eni olasz olajcégnek, kb. 1,5 milliárd dollárért. Közvetítőkön keresztül folyt volna a vásárlás, és az eladó fél a Buzzfeed számításai szerint az akkori árak alapján kb. 65 millió dolláros kedvezményt adott volna. Ez az összeg folyt volna titkos csatornákon a Ligához. Ami törvénysértés (lett volna), a pártok az olasz választási törvény értelmében nem fogadhatnak el nagyobb összegeket külföldről. 

A felvételen Gianluca Savoini kávéscsészék csörömpölése közben mondja, hogy „egy új Európának közelebb kell állnia Oroszországhoz, mint korábban, mert vissza akarjuk szerezni a szuverenitásunkat”. Savoini hivatalosan nem tagja sem a Ligának, sem a kormánynak, mégis rendszeresen jelen van, amikor az olasz kormány vagy Salvini tárgyal Putyinnal vagy annak belügyminiszterével. 

Az olaszországi putyinista alvilághoz számos szálon kötődő Savoini már régóta a Liga „moszkvai serpájaként” ismert, együtt utazott a Krímbe Salvinivel 2014-ben és 2016-ban, és csak tavaly legalább 14-szer ment Moszkvába, legalább egyszer Salvini stábjának egyik hivatalos tagjával közös járaton.

Végigmentünk már részletesen Savoini utazásain és azok érintkezési pontjain Salvini stábjának moszkvai kiküldetéseivel. De az talán ennyiből is egyértelmű, hogy bár semmilyen hivatalos pozíciója nincsen, Savoini mégis évek óta közvetít a Liga és Putyin pártja között. Ezért aztán érthető módon indulatokat kavart, hogy illegális orosz pénzek Salviniékhez juttatásáról beszélt.

Salvini sem akkor, sem most nem válaszolt érdemben az újságírók vagy éppen a parlamenti képviselők vonatkozó kérdéseire. Savoini februárban még azt mondta, a találkozóról szóló értesülések fake news-ok, aztán a hangfelvétel kiszivárgása után elismerte, hogy a Metropol szállóban volt ebben az időpontban. Azt állította ugyanakkor, hogy senkitől sem fogadott el egyetlen fillért sem. A cikkről és a hangfelvételről érdemben nem nyilatkozott, azt tudta mondani, hogy az egész csak „blablabla”.

A két másik olasz résztvevő Gianluca Meranda nemzetközi jogász és Francesco Vannucci pénzügyi szakértő azóta elismerte, hogy ők beszélnek a hangfelvételen. Az olasz ügyészség nemzetközi korrupció gyanújával kezdett nyomozni.

Meglepetés: a politikához vezetnek a szálak

Komoly kétsége eddig sem lehetett senkinek, vajon milyen körök akarhatnak dollármilliókat áldozni az orosz befolyás terjesztésére Nyugat-Európában, de a frissen beazonosított tárgyalópartnerek egyértelműen a Kreml-közeli elithez kötik az ajánlatot. 

A két férfiban az a közös, hogy egy-egy nagyon fontos ember munkatársai, ahogy az olasz tárgyalópartner, Savoini is egy nagyon fontos ember, Salvini intézője.

A Jakunyin nevű férfi a hangfelvételen hivatkozik egy bizonyos Pliginre, és azóta kiderült, hogy már 2002-ben is dolgozott egy olyan cégnél, amelyet Vlagyimir Pligin felügyelt. Ez a korábbi parlamenti képviselő régi tagja Putyin pártjának, és közösen alapított ügyvédi irodát Dmitij Kozak orosz miniszterelnök-helyettessel, aki az elnök legszűkebb köreinek tagjaként került az amerikai szankciós listára. Az október 18-ai találkozó előtti napon sajtójelentések szerint Salvini pont ezzel a Kozakkal találkozott. Ezt az olasz politikus nem erősítette és nem tagadta, konkrétan azt mondta egy tévéinterjúban, hogy nem emlékszik rá, belügyminiszterként találkozott-e az orosz miniszterelnök-helyettessel.

Miközben a két kormánytag tárgyalt, egy másik találkozó is létrejött: Savoini és Alekszander Dugin között. Ezt egy olasz újságíró annak idején le is fotózta.

A putyini rendszer egyik fontos ideológusaként emlegetett Dugin az új szovjet birodalom megalkotásáról és a liberalizmus elleni keresztes hadjáratról szőtt álmairól hírhedt, de erről nem csak ír és szónokol, hanem tesz is érte, például folyamatosan tartja a kapcsolatot az európai szélsőjobbal, illetve Pliginnel közösen részt vett a Krím megszállását lepapírozó törvények megalkotásában. A hangfelvételen hallható másik orosz, Harcsenko az ő csoportjának tagja, 2016 novemberében együtt repültek Duginnal a Krímbe, majd Ankarába. Utóbbi útján úgynevezett szolgálati útlevelet használt, amelyet jellemzően kormányzati alkalmazottak kapnak.

A két orosz beazonosításával tehát az eddig sem túl homályos kép tovább tisztult. Salvini belügyminiszter találkozik Kozak miniszterelnök-helyettessel, majd másnap összeül 

• egyrészt, olasz részről, a Liga oroszügyi intézője, egy jogász és egy pénzügyes, 
• másrészt, orosz részről a miniszterelnök-helyettes üzlettársa, illetve az európai szélsőjobboldalt kezelő ideológus egy-egy embere,

hogy az előző napi megbeszélésre hivatkozva megvitassa, hogyan küldjön egy orosz olajvállalat pénzt Salvini pártjának.

A hangfelvételen hallható Jakunyin és Harcsenko semmit nem reagáltak, amikor megkeresték őket az újságírók, ahogy Dugin sem. Pligin annyit mondott, hogy „nincs kapcsolata” ezekkel az emberekkel.

Ismétlődő minta

Bár kérdéses, hogy választóik mennyire vannak ezzel tisztában, számos európai szélsőjobboldali párt rég elkötelezte magát Moszkvának. Érdemes visszaolvasni például azt a több, mint 5 éves cikket a Foreign Affairs-ből, amelyet a 444 is szemlézett. A Kreml szövetségesei között említik például a görög neonáci Arany Hajnalt, amelynek vezetője a börtönből levelezett arról Duginnal, hogyan nyissanak kommunikációs csatornát az Arany Hajnal és az ő moszkvai agytrösztje között. Az oroszok EU-n belüli támogatottságát mutatja, írta a cikk, hogy a katonai megszállás alatt tartott Krím népszavazását megfigyelőként legitimálta számos szélsőjobboldali párt: a magyar Jobbik, a francia Nemzeti Front, a bolgár Támadás, az osztrák Szabadságpárt, a belga Vlaams Belang, az olasz Forza Italia és a(z akkor még Északi) Liga és a lengyel Önvédelem, illetve néhány szélsőbaloldali párt, mint a német Die Linke.

A Foregin Affairs nem csak arra figyelmeztetett 2014-ben, hogy van olyan uniós tagállam (Magyarország), amelynek már Moszkva-barát kormánya van, hanem arra is, hogy a szélsőjobboldal esetleges orosz finanszírozását fel kell deríteni. Az európai vezetőknek nyilvános vizsgálattal kéne feltárnia a szélsőségesen jobboldali politikai pártok pénzügyeit. Ha kiterjedt orosz kapcsolatokra bukkannak, szankciókkal kell elérniük, hogy az oroszoknak nehezebb legyen biztosítaniuk a támogatásaikat - írta a lap 2014 márciusában konkrét bizonyítékok nélkül.

Ezután meglepően gyorsan jött két jelzés, hogy aki úgy mozog és úgy beszél, mint akit az oroszok fizetnek, azt sokszor tényleg az oroszok fizetik. Rögtön a következő hónapban, 2014 áprilisában indult a Jobbik legnagyobb anyagi támogatója, KGBéla kémügye, 2014 novemberében pedig Le Penék pártjáról derült ki, hogy orosz hitelből működik.

Az elmúlt hónapokban aztán két hangfelvétel is előkerült, amelyen a Foreign Affairsben említett szélsőjobboldali pártok titkos orosz finanszírozását tervezgetik. Májusban Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár titokban rögzített ibiziai bulivideója vezetett a Szabadságpárt vezetőjének lemondásához és a koalíciós kormány bukásához. Júliusban pedig a Liga moszkvai kalandjáról került elő felvétel.

Salvinit nem mondatták le, saját maga robbantotta szét a kormányt, de a koalíciós partner Öt Csillag és a Liga közti viszony további romlásához az orosz befolyás gyanúja is nagyban hozzájárult. Egyelőre úgy néz ki, Salvini eltaktikázta magát, és a hőn áhított előre hozott választások helyett be kell érnie azzal, hogy az új koalíciós kormány ellenzéke lesz.