Az Európai Parlament szerdán elfogadta az Egyesült Királysággal kötött kilépési alkut, és ezzel minden jogi akadály elhárult az elől, hogy január 31-ről február 1-re virradóra, brüsszeli idő szerint éjfélkor, londoni idő szerint este 11-kor, valósággá váljon a Brexit. 621 igen, 43 nem és 13 tartózkodással ment át az alku. 

A szavazás után a teremben lévő összes képviselő felállt, és egymás kezét fogva elénekelték a magyarországi ballagásokon is népszerű, Régi, régi dal című nótát. 

Az Európai Unió történetében először lép ki egy tagállam a szervezetből. Az Egyesült Királyság 47 évig volt az EU (illetve elődje, az EGK) tagja, egy népszavazással erősítették meg csatlakozási szándékukat 1975-ben, és egy népszavazáson döntöttek a kilépésről is, 2016-ban. 

Az Egyesült Királyságé volt az EU második legnagyobb gazdasága, második legnagyobb hadserege és harmadik legnépesebb tagállama, évi 3600 milliárd forintos nettó hozzájárulásával a közös költségvetés harmadik legnagyobb befizetője. Tehát egy különösen fontos és erős tagállam hagyja el az EU-t. Ugyanakkor az ország számos kivételt harcolt ki magának eddig is az EU-s szabályok alól. Nem csatlakoztak többek között se az eurózónához, se a schengeni övezethez, hogy csak a két legfontosabbat emeljük ki.

Az Európai Parlament szerdai döntése után már nincs szükség semmilyen további szavazásra vagy intézkedésre ahhoz, hogy február elsején hatályos legyen a kilépési alku. 

Ez gyakorlatilag egy területen jelent azonnali és látványos változást: a britek nem vesznek részt tovább az EU-s politikai intézmények munkájában. 

Képviselőik otthagyják az Európai Parlamentet. A 73 távozó képviselő helyére 27 új képviselő érkezik a maradó tagállamokból, hogy igazságosabb legyen a lakosságszám és képviselők aránya. A 27 új mandátum közül Magyarországnak egy sem jár. 

A 73 távozó és 27 érkező képviselő után az eddig is legerősebb néppárti frakció még erősebb lesz, mert náluk egyetlen brit képviselő sem ült, viszont az új képviselők közül 5 hozzájuk kerül. 

46 üresen maradó képviselői helyet nem töltenek be, ezeket fenntartják arra az esetre, ha egyszer új tagállam csatlakozna az EU-hoz. Az EP-képviselők létszáma így 751-ről 705 főre csökken.

Az Európai Tanács munkájában nem vesznek részt többet a brit diplomaták, illetve a brit kormány tagjai.

A decemberben megalakult új Európai Bizottságnak már nem volt brit biztosa - a brit kormány nem jelölt senkit a posztra - úgyhogy itt kevésbé lesz látványos a változás. A bizottságnál dolgozó brit állampolgárok még kitölthetik a szerződésüket, de ezentúl új állásokra már nem jelentkezhetnek. 

Mindez összességében azt jelenti, hogy a britek februártól egyáltalán nem szólhatnak már bele az EU ügyeibe, nem vehetnék részt az új szabályok megalkotásában. Viszont egyelőre minden szabályt be kell tartaniuk.

Az utolsó ülésen, ahol a kilépési alkuról folyt a vita, minden pártból felszólaltak a brit EP-képviselők. A kilépést elsőként, több mint tíz éve kezdeményező Nigel Farage közölte: "Európát szeretjük, csak az Európai Uniót utáljuk". 

A munkáspárti Richard Corbett arról beszélt, hogy decemberben a brit választók több mint fele olyan pártra szavazott, amelyik új népszavazást ígért, és szerinte 2020 fő politikai üzenete az lesz, hogy "a Brexit nem működik". 

A liberális Caroline Voaden azt emelte ki, hogy a Brexit körüli vita megmutatta, hogy mennyire elavult a brit politikai rendszer, párttársa Bill Newton Dunn pedig hozzátette, hogy majdnem minden brit párt hazudott a Brexitről. 

A walesi Plaid Cymru párt képviseletében Jill Evans azzal fejezte be félig walesiül elmondott beszédét, hogy "de még visszajövünk" (but we will be back). 

Daniel Hannan a brit kormánypárti konzervatívok részéről arra emlékeztetett, hogy a maastrichti szerződés vitte tévútra az EU-t, amikor egy sima szabadkereskedelmi szervezetből politikai uniót csináltak. Azt is mondta, hogy ha 2016 elején a többi tagállam megadta volna azokat a kiváltságokat, amiket David Cameron kért, akkor most nem tartanánk itt. 

A zöldpárti Molly Scott Cato sírva fejezte be felszólalását, ezekkel a szavakkal: "a szívem azt súgja, hogy egy nap visszatérek majd ebbe a terembe, hogy megünnepeljem a visszatérésünket Európába". 

Kint lesznek, de rendes tagként kell még viselkedniük

A kilépési alku szerint 2021 január 1-ig egy úgynevezett átmeneti időszak jön, amelyben a britek befizetik a még rájuk eső tagdíjat - ez azért is szerencsés, mert úgyis 2021-ben indul az új költségvetési ciklus - és betartanak minden EU-s szabályt. Így például továbbra is szabadon lehet utazni és munkát vállalni EU-s polgároknak az Egyesült Királyságban, vámmentes marad a kereskedelem, és a londoni kormány nem köthet még szabadkereskedelmi megállapodást más országokkal.

Az alku értelmében ez az átmeneti állapot 2022-ig vagy 2023-ig is meghosszabbítható, de a brit parlament elfogadott egy olyan kiegészítést, ami megtiltja a kormányának, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Mivel a meghosszabbítást az alku szerint júliusig kellene kérnie Nagy-Britanniák Brüsszeltől, ezért csak akkor volna reális, ha a következő öt hónapban radikálisan megváltoznának a parlamenti erőviszonyok Londonban. Erre minimális az esély, hiszen decemberben tartottak választásokat, ahol világos többséget szereztek a konzervatívok. Brexit ügyben még sosem volt ennyire egységes a brit politikai vezetés mint most, és az irány nyilvánvaló: nem akarnak hosszabbítani.

A lényegben még nem állapodtak meg

A következő 11 hónapban kell eldőlnie tehát a legfontosabb kérdésnek: mit jelentsen a gyakorlatban a Brexit?

Mennyit tart meg az Egyesült Királyság az EU-s szabályokból, és ezek alapján mennyi jogosultságot élvezzenek állampolgáraik és cégeik? Ahogy korábban írtuk, a Brexit valós természete csak most kezd kibomlani majd.

Van egy nagyon fontos közös célja az EU-nak és Nagy-Britanniának: egyik sem érdekelt abban, hogy vámhatár legyen köztük. Már csak az ír kérdés miatt is alapvetően fontos szempont ez, de általában is jelentős a kereskedelmi kapcsolatok, termelési láncok fenntartása érdekében. A nagy kérdés az, hogy ezért cserébe mennyi EU-s szabályt hajlandóak a britek betartani, és ezeket ki és hogyan ellenőrzi, és kényszerítheti ki. 

Az EU-s szlengben LPF-nek azaz "level playing field"-nek nevezik azt a szabályozási környezetet, amelynek betartásával a brit áruk eljuthatnak korlátozás nélkül a kontinens piacaira. Hogy ez a pálya mekkora legyen, arról szólnak a kövektező hónapok legfontosabb vitái. 

Arra nem látszik esély, hogy a szolgáltatások esetében a brit cégek megtarthatnák jogosultságaikat az EU-ban, de bizonyos ágazatokban, elsősorban a közlekedésben, külön tárgyalások indulnak hamarosan. 

Alapvető kérdés, hogy mi legyen azzal a több millió emberrel, akik EU-s állampolgárként élnek Nagy-Britanniában. A jelenlegi terv szerint ha 2021 június 30-ig letelepedési engedélyt kérnek a brit kormánytól, akkor azt szinte automatikusan megkapják - csak akkor nem, ha súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolják őket. Az viszont már nem világos, hogy 2021-től kik és milyen feltétellel vállalhatnak munkát, illetve tanulhatnak majd Nagy-Britanniában. Ez is az idei tárgyalásoktól függ. 

Szalámizástól tartanak Brüsszelben

Az EU-s tárgyalók és intézményvezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy milyen fontos lesz az egység fenntartása a tárgyalások alatt. Ez arra is utal, hogy tartanak attól, hogy a brit kormány megpróbál különalkukkal jobb pozíciókat kiharcolni magának. Például megígéri az egyik keleti tagállamnak, hogy a polgáraik automatikusan vállalhatnak majd munkát, és cserébe a keleti tagállam kormánya vétóval fenyegetve egy briteknek kedvezőbb LPF-et zsarol ki Brüsszelben. De ugyanígy felmerülhet, hogy halászati jogokkal, vagy egyéb kétoldalú megállapodásokkal igyekezzen szövetségeseket szerezni magának London. 

A brit lapokban eddig is megjelentek olyan találgatások, hogy a magyar vagy a lengyel kormány élhet a vétójogával, hogy Londonnak kedvezőbb alkut érjen el, ám eddig senki sem törte meg az EU-s intézmények egységét. Most azonban, hogy már nem csak elvi menetrendről, hanem konkrét üzleti alkukról lesz szó, nagyobb lehet a kísértés, több kormánynak is, hogy a britekkel szövetkezve gyengítse a brüsszeli tárgyalódelegáció mandátumát. Éppen ezért a brüsszeli oldal szeretne egyetlen végső megállapodást kötni, és mindent vagy semmit alapon tárgyalni.

Eddig a Brexit elvette a kilépők kedvét, de ez most megfordulhat

Eddig a Brexit körüli szerencsétlenkedés a kontinensen erősítette az EU támogatottságát. Az EU-szkeptikus pártok egymás után adták fel a francia, olasz, holland vagy éppen német kilépés programját, és helyette arról kezdtek beszélni, hogy meg kell reformálni az EU-t. 

Most viszont újra megerősödhetnek a távozást követelő hangok, hiszen úgy tűnhet, hogy a kilépés mégiscsak megoldható, különösebb megrázkódtatás nélkül. Főleg azért, mert ha lesz megrázkódtatás, akkor azt legkorábban 2021 elején láthatja meg a világ, hiszen addig még gyakorlatilag EU-s tag marad az Egyesült Királyság. Az integráció híveinek ezért az is célja lehet, hogy megmutassák a következő hónapban, hogy a tárgyalások gyötrelmesek. Ugyanakkor jelentős gazdasági érdekek szólnak amellett a Csatorna mindkét oldalán, hogy jó megegyezéssel induljon a következő év is.

A Brexit körüli vitának tehát egyáltalán nincs vége, sőt, a java csak most kezdődik.