Évről évre egyre több gyerek él állami gondozásban Magyarországon. Ma 23 ezren, 2010-ben 21 ezren voltak. Többnyire nem azért kerülnek be a rendszerbe, mert árván maradnak, hanem mert a gyámhivatal valamiért kiemeli őket a vér szerinti családjukból.
Közel 16 ezren nevelőszülőknél élnek, olyan embereknél, akik pénzt kapnak azért, hogy saját lakásukba fogadják, ruházzák, iskolázzák, neveljék őket, mintha a sajátjaik lennének. Traumatizált, nehéz körülmények közül érkező gyerekekről van szó, ezért a nevelőszülőknek szakmai segítség, tanácsadás is jár, amennyire a kapacitások engedik.
Hétezren élnek gyermekotthonokban, bentlakásos intézményekben, kisebb-nagyobb csoportokban. Onnan járnak iskolába, ott írják meg a házi feladatukat, ott reggeliznek és vacsoráznak, gyerekfelügyelők és nevelők váltják egymást körülöttük. Ez egy kevésbé személyes gondoskodási forma, a kormány erre hivatkozva évek óta igyekszik minél több gyereket irányítani nevelőszülőkhöz. (Az ellátásnak ezt a szegletét mostanra teljes egészében egyházi kézbe adták, különösen nagyra nőtt a Szeged-Csanádi Egyházmegye szolgáltatója.)
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Az állam helyett egyre inkább az egyházak felelnek azokért a nehéz sorsú gyerekekért, akik nem élhetnek a vér szerinti szüleikkel. Kinek jó ez, és kell-e vajon keresztet vetni?
A Kúria is megerősítette, hogy egy borsodi zsákfalu gyermekjóléti szolgálata nem végezte el a feladatát. A gyámhatóság pedig nem ellenőrizte a gyermekjóléti szolgálatot, és féléves késéssel hozott döntést. Ezzel súlyosan megsértették mélyszegénységben élő roma családok alapjogait.
Az eljárás gyakori eszköze volt a gyermekvédelmi rendszernek, és elsősorban a roma családokat sújtották vele. A Fővárosi Törvényszék most kimondta, hogy az Emmi és jogelődje megsértette e gyerekek egyenlő bánásmódhoz való jogát.