A katolikus egyházon belüli visszaélésekről szóló sorozatunkban most Árpád atyáról írunk, aki az esztergomi ferences gimnázium prefektusa volt, egy lovagrend vezetője, aki a rászorulóknak gyűjtött, aki vitorlás és sítáborokat szervezett gyerekeknek, és aki kormánytagokkal közösen adott át adományokat.

Az elmúlt években azonban visszavonultan él, miután két volt diákja is bejelentést tett ellene. Az egyházi vizsgálat szerint a vádak „kimerítik a hatodik parancs ellen kiskorúval elkövetett bűncselekmény fogalmát: testi érintések (érintések és masszázs), valamint szexuális tartalmú beszélgetések és tekintetek serdülőkkel.”

A közigazgatási eljárást lezáró, Vatikán által jóváhagyott határozat szerint „erkölcsi bizonyossággal bizonyított” az egyházi törvénykönyvbe ütköző „bűncselekmények elkövetése”, tehát Árpád atya „bűnös az ellene felhozott vádpontokban”. A döntés szerint nem zárják ki a papi rendből, de a következő 12 évben nem taníthat, nem misézhet, vagyis praktikusan nem végezheti a munkáját.

Cikkünkben részletesen írunk róla, hogy az elítélt szerzetes szerint nincs vége az ügyének: egyrészt fellebbez a római döntés ellen, másrészt rágalmazásért beperelte egyik volt diákját, aki a vizsgálat során erős állításokat fogalmazott meg róla.

A másik bejelentő állítja, hogy nem csak ketten voltak, és a bíróságon is elmondta, hogy ő egymagában 6-8 volt diáktársával beszélt, akivel hasonló dolgok történtek.

Ennek a másik bejelentőnek neve is van: Pion István újságíró és slammer. Korábban egyetlen áldozatról tudtunk, aki névvel és arccal előállt, hogy őt egy pap zaklatta; érdekes párhuzam, hogy Pető Attila szintén bíróság előtt áll, mert két egyházi vezető beperelte.

Ami a megnevezést illeti, Pion azt írta nekem: „azt hiszem, már nem érzem magam áldozatnak, miközben a szót magát nagyon is fontosnak gondolom.” Azt mondta, hogy a cikkben felőle hívhatom bárminek, úgyhogy leginkább mint bejelentőre hivatkozom rá.

Míg nyugati országokban, de akár Lengyelországban is számos áldozatot ismerünk név szerint, akik támogatják egymást, egyesületeket működtetnek, sajtótájékoztatókat tartanak, addig nálunk eddig ez a két ember vállalta azt, hogy egy pap ellen bejelentést tesz.

A harmadik nyilvánosságra került névnél alig tudunk valamit, de érdemes megemlíteni, hogy a nagy festő, a mindkét politikai oldalon tiszteletnek örvendő Bukta Imre szükségét érezte, hogy beleálljon ebbe a nem könnyű szerepbe. Egy 2019-es interjúban ezt mondta egy papról, és külön kérésemre se árult el többet:

„Zaklatott. De nem fogok beszélni róla. Az egyik művemben, ami egyébként látható volt a minapi kiállításomon is, kidolgoztam magamból azt a szörnyű élményt. És neki magának is megbocsátottam.”

Címlapkép: Kiss Bence