Vidnyánszky Attila rendezésében A liberalizmus diszkrét bája is jön a Nemzetibe - írta az Origo még 2020-ban. Rég vártam így bemutatót, mert a címen túl a beharangozó is ambiciózus színházművészetet ígért: „Emberi történetünk megért arra, hogy térben és időben újra megmérettessék (...) Vajon meddig kell leereszkednünk, hogy a tölcsérszerűen szűkülő alvilág mélyén, végre megleljük a Mennyországot?”

Hogy meddig kell ereszkednünk? Sosem derült ki.

Hiába frissítettem hónapról hónapra a Nemzeti műsorát, A liberalizmus diszkrét bája sosem került színpadra. El lett sumákolva.

Azért hánytorgatom ezt most fel, mert Vidnyánszky Attila nemrég vihart kavaró kijelentéseket tett a Belvárosi Polgári Szalonban. Például, hogy 2020-ban az SZFE -„hisztéria” azért tört ki, mert ők akkor valójában a liberálisok utolsó utánpótlásképző bázisát foglalták el. (Pont Vidnyánszky maga nem nagyon foglalt el semmit. Eleve oda se mert menni az egyetemre, hogy a diákok szemébe nézzen. Maga helyett kivezényelte Svejket, a derék katonát.)