Egy romániai magyarlakta faluban járunk, ez a helyszíne a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál „Légy bátor” kategóriájában bemutatott Túl közelnek. A két gyerekét egyedül nevelő Andrea – aki nem mellesleg színésznő – nincs beágyazódva a közösségbe, megtudjuk, hogy szülei már nem élnek, támogató háttere nem sok, a küzdelmei pedig nagyon hasonlóak ahhoz, amivel az egyedülálló, tinilányt nevelő vidéki anyák kardoznak. Az ő csomagjukban van viszont még valami, amitől nem hétköznapi a helyzetük: Andrea volt élettársa, a falu református lelkészének fia rendszeresen molesztálta Andrea lányát, Pirkót.

Az anyának óriási szerepe volt abban, hogy az erőszakos férfi ellen fellépett az igazságszolgáltatás – egy olyan országban, amely toplistás a kiskorúak sérelmére elkövetett abúzusban, ahol csak tavaly vezették be a bántalmazott gyerekeknek szóló segélyvonalat, szó szerint Andreáék avatták fel a gyerekbarát kihallgatószobákat, és ahol a Túl közel az első egész estés dokumentumfilm a témában.

Az óriási látencia miatt nincsenek statisztikák arról, hány gyereket molesztálnak a saját családjában, de Szlankó Viola, az UNICEF gyermekjogi munkatársa szerint a bántalmazásos esetek 80 százalékában a családból kerül ki az elkövető. Vagyis kerülne, ha a családi élet négy fal között zajló természete és a családtagokhoz való lojalitás miatt nem lenne elképesztően nehéz kideríteni őket.