Míg oktatási sorozatom előző részében a diákok túlterheltsége (és az ebből fakadó brutális órarendek) esetében hatalmas olvasói egyetértés alakult ki, és rengeteg megerősítő visszajelzés érkezett, úgy az e heti téma, a konténertantermek kérdésében korántsem volt egyetértés.
Ezzel a témával is olvasónk levele kapcsán kezdtem el foglalkozni. Egy édesapa írt, akinek a gyereke konténertermekben tanul, „mint oly sokan” – ahogy ő fogalmazott.
A történetük így szólt:
„Az már fel sem tűnik, hogy a szülőktől kérnek ventilátort, mert még ilyenkor is meleg van, meg hosszabbítót, mert az sincs. Viszont szeptember 12-én még konténer sincs, így az évfolyam két osztálya felesben megy egy terembe. Első három óra egyik osztály, második három óra másik osztály, aki nem teremben van, addig elvan. Szóval annyira felkészültek a szeptemberi évkezdésre, hogy most dolgoznak rajta, hogy legyen terem/konténer a tanításhoz.”
Ez volt az a pont, ahol elkezdtem azon gondolkodni, vajon az „oly sokan” hány iskolát, hány gyereket érinthet. Egyáltalán: miért vannak ilyen konténertermek, és milyen bennük tanulni?
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Arra kértük olvasóinkat, írják meg, mennyire túlterheltek a diákok, hogy néz ki az órarendjük. „Egyenes út a túlterheltséghez, kiégéshez” – összegzett egy 10 éves kisfiú édesanyja. Zsúfolt és abszurd iskolai napok sokaságát tudjuk megmutatni.
A diákok már egy éve konténerekben tanulnak, amiket gyakran elönt a szennyvíz.
Mire megjelent a tanév rendje, a pedagógusok többsége felvette a munkát az iskolákban – de nem ez a legnagyobb baj a rendelettel. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint olyan oktatási döntések születnek, amelyeknek egyelőre nem látszanak a következményeik.
„Nyilván megtesszük, valójában nem nagy ügy, hiszen a gyerekeinkről van szó (és ezt láthatóan ki is használja a rendszer)” – írta egyikük.
Van, ahol magyar tanár tartja majd az ének órát, máshol nincs egyelőre rajz, megint máshol esténként küldik el a másnapi órarendet. Így indul a tanév, amelyben „rendkívüli mozgás az előző évekhez képest nem tapasztalható”.
Sorra kapják a pedagógusok a státusztörvény szerint új bérajánlatukat, de a kirajzolódó kép igencsak elkeserítő. A beígért tízszázalékos emelés helyett a legtöbben csak öt százalékot kapnak, de van, akinek egyáltalán nem változik a bére, sőt olyan is, akinek valamiért csökken.