Ahogy az általában lenni szokott, idén is egy latin-amerikai nőt választottak meg a világ legszebbjének. A november 18-án San Salvadorban rendezett Miss Universe-gálán a 23 éves Miss Nicaragua, Sheynnis Palacios nyert. Érdemes megtekinteni az eseményt, ezeken a rendezvényeken mintha megállt volna az idő, és az egész olyan, mintha még mindig a Női Nem Nagy Tisztelője, a Miss Universe-birodalom egykori tulajdonosa, Donald Trump lenne a forgatókönyvíró és főleg a jelmeztervező.
A világon Latin-Amerikán kívül talán csak a Fülöp-szigeteken tulajdonítanak elsöprő jelentőséget ezeknek az anakronisztikus szépségversenyeknek. Jó kérdés, hogy ennek mennyi köze van a közös spanyol gyarmati múlthoz, az viszont világosan látszik, hogy ma mi motiválja ezeket az országokat az ilyen versenyek rendezésére, és női állampolgáraikat az ezeken indulásra.
Nem véletlen, hogy Latin-Amerikán belül is abban a Venezuelában tombol legerősebben a szépségverseny-mánia, amely az utóbbi néhány évtizedben a kontinenshez és saját múltjához képest is a legrosszabbul teljesített. A számtalan kisebb-nagyobb venezuelai szépségverseny egy szebb jövő lehetőségével kecsegteti az ország fiatal nőit (a fiatal férfiak esetében ugyanezt a szerepet a másik nemzeti hobbi, a baseball tölti be). Jó példa erre Palacios is, aki, bár a koldusszegény Nicaraguához képest nem származik rossz környezetből, az egyetemi tanulmányait a családjával együtt árult édességekből finanszírozta.
Szépségversenyt rendezni pedig pont ugyanazért szeretnek ezek az országok, mint amiért Orbán Viktor Magyarországa kétévente vizes világbajnokságot rendez, Nurszultan Nazarbajev kazah nemzetvezető pedig imádott Nobel-díjas vendégekkel parádézni.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?El Salvador évtizedeken át pokolian erőszakos hely volt. Aztán jött egy fiatal elnök, lecsukta az ország két százalékát, és kitört a béke. Szabad eltiporni alapvető emberi jogokat, hogy a többség ne legyen közvetlen életveszélyben?
A közép-amerikai országban hónapok óta tombol az erőszak, a kormány mesterlövészekkel és maszkos verőlegényekkel vadászik ellenzéki tüntetőkre és békés civilekre. Így néz ki, amikor egy autoriter rezsim már csak az erőszakban bízhat.
A kormány szerint ez nem is igaz, valójában alig 200 embert öltek meg.
Régóta feszült a hangulat a felek között, az egyházfő most a náci Németországhoz hasonlította az országban uralkodó helyzetet.
Őt találta a legalkalmasabbnak.
Az Orbán-rendszer fekete kampányait bemutató Magyar Jeti-adáshoz angol felirat, illetve egy kibeszélő podcast is készült.
Magyarország hány százaléka megy a Puskásba? Na és hogy kezeli ezt a Nagybetűs Popszakma? Borízű mozgókép.