Bár a kormányzat részéről évek óta amúgy is használt háborús retorika Ukrajna megtámadása óta erősödött, a magyar haderőfejlesztést nem a háború indította be. 2010-es hatalomra kerülése után a Fidesz kezdetben több, végül jelentéktelennek bizonyuló programot hirdetett meg, de a honvédelmi kiadások növekedése – a többi NATO-tagállaméhoz hasonlóan – 2014-től kezdve indult meg.
Miért pont 2014? Röviden: a Krím orosz annexiója lépéskényszerbe hozta a
NATO-tagállamokat, Magyarországon pedig a gazdaság teljesítménye ekkorra lehetővé tette a haderő fejlesztésére szánt kiadások növelését. Ezt támogatta a lakosság változó biztonságérzékelése is.
2010 és 2014 között a NATO védelmi tervezésének homlokterében az ún. „out of area” – tehát nem a tagállamok területét érintő – műveletek voltak az iraki és afganisztáni konfliktusok miatt. Ekkor főként könnyűfegyverzet beszerzését kérte a szervezet a tagállamoktól, és általánosságban mindenki kevesebbet költött védelemre.
2014-től kezdve, az orosz fenyegetés kézzelfoghatóvá válásával a NATO-n belül megváltozott a gondolkodásmód. Előtérbe került a területvédelem fontossága, áttértek a nehézfegyverek beszerzésére, nagyobb hangsúly került a védelmi kiadásokra.
A megkérdezett szakértők szerint a magyar védelmi tervezést a 2014-es krími annexiónál, majd a walesi NATO-csúcs megállapodásainál is nagyobb mértékben befolyásolta a 2015-ös migrációs válság, amivel a hadseregfejlesztés végképp a kormányzati gondolkodás középpontjába került.
Kétségtelen, hogy volt tere a növekedésnek: 2014-ben a GDP 0,8 százalékát tették ki a honvédségi kiadások, ez a NATO-n belül nagyon alacsonynak számított. Ehhez képest 2023-ra elértük a tagállamok számára előirányzott 2 százalékos küszöböt, aminek a jövőbeni fenntartása kormányhatározatban van rögzítve. Sőt: 2024-ben várhatóan a GDP 2,1 százaléka megy védelmi kiadásokra.
Ahogy lent is látható, GDP-arányosan a magyar kormány a 2 százalékos küszöb eléréséig jellemzően kevesebbet fordított honvédelemre, mint a lengyel, a szlovák vagy a román.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A 444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a gyűjtőoldalunkon.
Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
Orbán szerint pedig most ugyanazért kell kerítést építenünk, amiért harminc éve kerítést kellett bontanunk. Ez egy ilyen nap.
Olyanokat, amikkel az oroszok rakétáit nem lehet lelőni. Az más kérdés, hogy milyen konfliktusban lehet szükségünk kizárólag repülők ellen bevethető rakétákra, ha amúgy egy olyan katonai szövetség, a NATO tagjai vagyunk, amely garantálni tudja a légi fölényt.
"Azt kívánom, hogy folytathassa a munkáját, és önök Brazíliában élvezhessék ennek áldását!"