Szerdán Magyarországra érkezett Hszi Csin-ping kínai államfő, aki egy rövid európai turnén vesz éppen részt, Franciaország és Szerbia után érkezik hozzánk. Hszi a világ egyik legnagyobb hatalommal bíró vezetője, azt azonban nem nagyon lehet mondani, hogy az elmúlt évek jól alakultak volna a számára. A koronavírus-járványt Peking katasztrofálisan kezelte, a kínai gazdaság évek óta gyengélkedik, és súlyos, rendszerszintű gondokkal is küzd, miközben egyre több ország fontolgatja kereskedelmi szankciók bevezetését a kínai termékekkel szemben, az országból menekül a külföldi tőke, a kormány miniszterei és katonai vezetői pedig gyakran hónapokra tűnnek el a nyilvánosság elől, hogy aztán kiderüljön, időközben „lemondtak” a posztjukról.
Hszi 2012-ben úgy lett a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkára, és ezzel Kína elnöke, hogy mindaddig alig keltett feltűnést. 2017-ben már írtunk az életéről, akkor idéztük a kínai állami média egyik korábbi munkatársát is, aki tudósítóként még tartományi vezető korában követte Hszi munkásságát, és aki arról beszélt, hogy Hszi „mindig nagyon unalmas és felejthető volt”, és „semmilyen rossz benyomást nem akart tenni”. Még a negyvenes, ötvenes éveiben, már országos vezető politikusként is tartózkodott attól, hogy bárkit megsértsen.
Ilyen elvárások után aztán Kína és a világ is teljesen mást kapott: kiderült, hogy Hszi nagyon radikális tervekkel érkezett a hatalomba, és egészen mást gondol Kína jövőjéről, mint a KKP vezetése a megelőző évtizedekben. Konfrontatívabb, aktívabb, sokak szerint veszélyesebb Kínát kapott a világ, de nagy kérdés, hogy készen áll-e az ország arra a szerepre, amit Hszi szánna a számára.
Hszi Csin-ping a pártarisztokrácia egyik neves családjába, ahogy mondani szokás, vörös hercegnek született: apja, Hszi Csung-hszün a Kínai Kommunista Párt alapítója, a polgárháború idején Mao harcostársa volt, 1952-től oktatásért és propagandáért felelős vezetője az országnak, 1959-től miniszterelnök-helyettes. Hszi Csin-ping így élete közel első 10 évét nagy anyagi jólétben, az ország egyik elitiskolájába járva tölthette, de aztán váratlanul az egész család kiesett a párt kegyeiből.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Túl sok mindent, gyanúsan olcsón önt a világpiacra Kína, panaszkodik világszerte egyre több ország. Kína túltermelési válságba keveredhetett, és a felmerülő kiutat Hszi nagyon nem akarja választani. A kínai elnök akkor érkezik Európába, amikor nem nagyon látszik, hogyan kerülhetné el Kína a kereskedelmi háborút a világ nagy részével.
Régi ismerős ül a helyére.
A nyugati világban eddig századannyit sem írtak a második ciklusát kezdő Hszi Csin-pingről, mint Donald Trumpról. Pedig a kormányok és a tech-cégek után ideje mindenkinek komolyan vennie az USA legnagyobb riválisának elnökét, aki Mao Ce-tung óta nem látott hatalmat szerzett.
A kínai kulturális forradalom tébolya lassan 50 éve véget ért, de emberek milliói azóta is cipelik magukkal az akkor szerzett traumáikat. Róluk és emlékeikről szól Tania Branigan tavaly megjelent könyve.
Az időutazásról kérdezték, ő pedig elővette a kedvenc témáját.
Aligha van ma befolyásosabb ember, akit ennyire kevesen ismernének, mint Vang Hu-ning. Sorozatban a harmadik kínai elnök főideológusa, és hatalmas szerepe lehet abban, amerre a kínai politika halad.
A kínai gazdasági és politikai befolyásszerzés egész Európát érinti, és egyelőre nem látni a közös fellépés lehetőségét. Erős üzenet volt, hogy egyedül Magyarország tartott ki Kína mellett, de a GDP-ben még nem látni ennek a hasznát. Interjú Matura Tamással, a Corvinus oktatójával.
Az év elejének legfontosabb választását Tajvanon tartják, az eredményt Pekingtől Washingtonig mindenhol izgatottan figyelik. Helyszíni riport a szigetországból, amit a legszorosabb szövetségesei sem ismernek el önálló államként, és amit Kína egyre gyakrabban fenyeget bekebelezéssel.
Az év egyik slágertémája a gazdasági sajtóban a dollárkorszak közelgő vége. Új globális valutát hoznának létre a fejlődő országok, hogy szabaduljanak a függőségtől, közben a jüan is tör előre, és jöhetnek végre a digitális jegybankpénzek. De a három közül még egyik sem érdemi kihívó. Miközben tényleg csökkent az amerikai gazdaság globális dominanciája, a dollár köszöni, remekül van.
Néhány évtized alatt hatalmasat nőtt a kínai gazdaság, több száz millió ember emelkedett ki a mélyszegénységből, de a lendület, ami vitte az országot, elfogyni látszik. Azelőtt, hogy Kína tényleg gazdaggá vált volna.
Hszi Csin-ping előre menekülne: a hatalmas adósságokkal aláaknázott, strukturális problémákkal küszködő kínai gazdaságot önellátóvá szeretné tenni. A csúcstechnológiától az energiáig. Nem lesz fáklyásmenet.