Orbán Viktor ámokfutása miatt kihátrálhatnak a magyar soros elnökség mögül az Európai Unióban, írja a Politico hírlevele. A lap szerint a szövetségben két irányzat van kialakulóban: a csendes kilépők, akik prominens politikusok helyett mostantól arctalan bürokratákat küldenének Budapestre, és a túlteljesítők, akik szívesen konfrontálódnak és tesznek lépéseket azért, hogy Orbánt hátralépésre kényszerítsék.

A hvg szerint minél provokatívabb marad a magyar miniszterelnök a következő napokban és hetekben, annál valószínűbb, hogy a tagállamok eddig ritkán vagy sosem látott forgatókönyveket vetnek be.

Orbánnak tíz nap sem kellett ahhoz, hogy kiakassza az uniós politikusokat diplomáciai útjaival és békemissziójával: először Kijevbe látogatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz, majd titokban Moszkvába repült Vlagyimir Putyinhoz. A cseh külügyminiszter erre „hasznos idiótának” nevezte Orbánt, egy osztrák liberális EP-képviselő pedig egyszerűen lebohócozta magyar miniszterelnököt - akit töretlen lelkesedése hétfő hajnalban egészen Pekingig reptetett, ahol Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt. Utóbbival kapcsolatban az Egyesült Államok is aggodalmát fejezte ki: a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője szerint Orbán tevékenysége minimum aggasztó, a jelek szerint pedig ez a találkozó sem volt produktív.

Hétfőn hivatalosan is megalakult a magyar kormányfő által kezdeményezett új jobboldali pártcsalád Patrióták Európáért néven, Herbert Kickl osztrák és Andrej Babis cseh képviselőkkel. A pártcsaládhoz az utolsó napokban csatlakozott a két legfontosabb szereplő, a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés és Matteo Salvini olasz Ligája is. Orbán jobboldali szövetsége csak B-terv volt, a projektnek Le Pen lehet a valódi irányítója: kérdés, hogy Magyarország mennyit nyer azzal, hogy a Fidesz a liberális tömbből a Néppárton át a legszélsőbb jobboldali formációba lavírozta át magát.

A tömörülés az EP-képviselők nem egész tizenkét százalékát adja, így a többségnek aligha kell megrettennie tőle. A hvg szerint az, hogy Orbán alig vette át az unió soros elnökségét, „nem az unió nevében, de mégis az unió nevében” titokban máris Putyinnal tárgyalt, olyan döbbenetet okozott, hogy napokig nem volt világos, Brüsszelben akarnak-e, tudnak-e szembeszállni ezzel a romboló igyekezettel.

A lap szerint a magyar kormány elszigetelése nem lenne példa nélküli: amikor Ausztriában a szélsőjobboldali Jörg Haider Szabadságpártja került kormányra, az unió szankciókkal fenyegetett, és a helyzet rendezésére egy háromtagú monitoringbizottságot nevezett ki, ami azt ellenőrizte, hogy Ausztria megsérti-e a közösség alapelveit. Most a „bölcsek tanácsához” hasonló bojkott lehet kialakulóban Magyarországgal szemben. Hogy ezt meglépik-e, az a következő napokon, heteken múlhat: az ügyben kulcsfontosságú lehet, Orbán hogy viselkedik a NATO épp zajló washingtoni csúcstalálkozóján, és a július végi uniós külügyminiszteri tanácsülésen, ahol kiderül, hogy a magyar kormány tovább blokkolja-e a kifizetéseket az európai békealapból.

Egy májusban megjelent jogállamisággal foglalkozó uniós jelentés után az Európai Parlament már sorra vette a lehetőségeket, hogyan lehetne megakadályozni, elodázni a soros magyar elnökséget – vagy legalább megoldani, hogy a Lengyelország és Magyarországgal szembeni jogállamisággal kapcsolatos eljárásra ne lehessen hatással.

Magyarország 2010 óta apránként építette le a jogállamisági kereteket, üresítette ki a demokratikus intézményeket és épített ki egyfajta autokrácia és demokrácia között álló hibrid rezsimet – esetleg: maffiaállamot az Európai Unió perifériáján. Az unió alapelveivel való ilyen fokú szembenállás az utóbbi években egyre kézzelfoghatóbb, Magyarországnak fájó következményekkel járt. Ez a két oldal kommunikációján is meglátszik: a szövetségesi viszonyhoz képest Magyarország úgy érzi, meg kell magát védenie Brüsszeltől – az érzés pedig kölcsönös.