Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gazdasági és költségvetési értelemben sem úgy alakul 2024, ahogy a kormány remélte. Az elmúlt évek ismeretében ez annyira nem meglepő. Hiába fokozódott a bizonytalanság előbb a koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán háború kitörése miatt, a kormány a „kiszámíthatóság” jegyében már nyár elején összerakta és elfogadta a következő évi költségvetéseket, aminek teljes borulás lett a vége.
Korábban közel sem annyira, mint idén, amikor már az első hónapokban borítékolni lehetett, hogy a költségvetésben akkora a lyuk, amit év végéig képtelenség megfelelő méretűre foltozni. Tőle szokatlan módon ezért a kormány már tavasszal csinált magának plusz 1500 milliárdos mozgásteret azzal, hogy módosította/megemelte a hiánycélt.
Abban, hogy olyan gazdasági és költségvetési helyzet alakult ki, amilyen, több – belföldi és külföldi – tényező is szerepet játszik. A teljesség igénye nélkül:
Ezek mellett még számos kisebb vagy nagyobb problémát lehetne azonosítani, de ennyiből is látszik, hogy mennyi mindennel nem számolt a kormány, noha megtehette volna. Mint például a fogyasztás alakulásával, vagyis a lakosság várható reakciójával az újból emelkedő reálkeresetre, vagy az állampapírok után fizetendő kamatok nagyságával, de az uniós pénzek érkezését tekintve is túlzott magabiztossággal tervezték meg 2024-et.
Ebben a helyzetben találta meg Nagy Márton a fő bűnöst, aki nem viselkedik úgy, ahogy elvárható lenne tőle: a lakosságot. A nemzetgazdasági miniszter az Indexnek adott terjedelmes interjúban fejtette ki, mennyire nem érti, mit csinálnak az emberek, hiszen már 10 százalék körüli a reálbér-növekedés a gazdaságban. „Kevésbé látható, hogy a lakosság tekintetében hová megy a pénz. Ez egy fogyasztási puzzle” – mondta a tárcavezető. Aztán kifejtette, milyen rossz az az óvatosság, ami a lakosságot jellemzi mostanában, ezt már csak azért sem érti, mert a Prémium Magyar Állampapírok révén rengeteg kamathoz jutottak hozzá az emberek, ám ahelyett, hogy ezt elköltenék, inkább befektetik.
„A középréteg ezalatt visszatöltötte reálértékén a korábban felélt pénzügyi tartalékait, most már fogyasztania kellene. Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknek nincsenek megtakarításaik, így pont náluk lehet az elhalasztott fogyasztás pótlása a legerősebb, azaz a reálbér-emelkedés azonnali fogyasztásként kéne hogy megjelenjen. Ugyanakkor ez is várat magára” – részletezte Nagy.
A legutóbbi, júniusi statisztika szerint „mélyen a várakozások alatt” teljesített az ágazat, a KSH naptárhatással megtisztítva 2,6 százalékos bővülést mért az előző év azonos időszakához képest, míg májushoz viszonyítva 0,1 százalékkal maradt el a kiskereskedelmi volumen, ami sorban a harmadik mínuszos hónap.
A számokkal nem is a mérték a legfőbb probléma, hanem az, hogy a 3,7 százalékos júniusi infláció miatt reálértéken tovább csökkent a forgalom nagyon alacsony bázisról.
Ha kicsit jobban elmélyedünk a statisztikában, és számolgatunk egy keveset, rögtön kiderül, kikre is lehet a leginkább mérges Nagy Márton. Elöljáróban annyit: nem a középréteg, és nem is az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők a ludasok.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Teljes bukásnak még nem mondhatjuk, de a kormány akkugyárakra alapozott iparstratégiája most éppen csúfos kudarcnak tűnik. Tavaly októberben még 300 milliárd forint fölötti értéket termelt az ágazat, ez mostanra 200 milliárd alá esett.
Ezzel az összeggel és adatokkal a kormány sem lehet elégedett. A háztartások ugyanis nem épp úgy viselkednek, ahogy azt várták volna.
Nagyon csúnyán elmaradnak az áfabevételek az államkasszában, ami részben tervezési hiba eredménye is.